Mi az a négy látnivaló, ami egyszerűen kihagyhatatlan?
Nagyon nehéz pusztán négy toplistásra szűkíteni a lehetőségek majdnem végtelen számát, de íme, egy ütős felsorolás, amivel képtelenség melléfogni:
- Csodakert
- Burdzs Kalifa
- Dubai nemzetközi repülőtér
- Aquaventura vízi park
A látványosságokon túl a túrázási, kikapcsolódási, mondhatni kalandozási variációk is tapasztalásra méltóak. Kezdjük mondjuk a tevén lovaglással, azaz tevegeléssel, ami nem hasonlítható egyetlen itthoni hátas élményhez sem. A sivatagi szafari szintén azon programok közé sorolható, amit nem jó ötlet kihagyni, mert olyan emlékképek gyűjthetőek be, amikről hitelesen egyetlen prospektus sem tanúskodhat.
A gyerekeket sem véletlenül vonzza ez a környezet. Túl a fentieken, külön említésre érdemes a Miracle Garden, aminek már az elnevezése is roppantul izgalmasan hangzik, hát még az, amit a kert kínál, de a jövő múzeumát sem ildomos kifelejteni az érdekességek közül, és célszerű legalább fél napot rászánni a bejárására. De a szabadtéri tevékenységek sorát gazdagítja a hagyományos csónakázás, vagy éppen a quadozás is.
Ami Abu Dhabi felfedezését illeti, talán ezzel kellett volna kezdenünk, mert a legtöbben valóban ezzel indítanak, nem véletlenül. Az élmény magával ragadó, nem kicsit futurisztikus, ugyanakkor roppantul elgondolkodtató. A Dubai repülőjegy megvásárlása tehát egy olyan utazás ígéretét hordozza, ami telve van csodákkal és elgondolkodtató tanulságokkal. A miből lesz a cserebogár magyar mondás ebben az esetben is helytálló, és igazából erre a kérdésre még nem is adható egyértelmű válasz, mert a kormány úgy véli, ez még csak a kezdet. Grandiózus terveik között a megállás nem szerepel.
Mi a helyzet a szürke mindennapokkal?
Aki ténylegesen szeretné megismerni közelebbről ezt a távolinak tűnő világot, annak erősen javasolható a bepillantás a hétköznapokba. Például elmenni egy bevásárlóközpontba, és megtapasztalni, hogy az ott dolgozó vendégmunkásoknak természetes, hogy a bevásárlókocsit kitolják, hogy ki- és bepakolnak, vagy éppen rendbe rakják a kint várakozó autót. A buszállomások, a szabadtéri megállók épp úgy klimatizáltak, mint a legtöbb intézmény minden egyes helyisége. Hogy csak egy beszédes példát említsünk, a Burdzs Kalifánál várakozóknak nem az ötven fokban kell ácsorogniuk, hanem egy olyan aulában, ami hűtött, ráadásul a várakozási idő nem órákban, hanem percekben mérhető, még akkor is, ha a sor egyébként végeláthatatlanul hosszúnak tűnik.
Az ott élő emberek kedvessége világhírű, ami nyilván valahol érthető, lévén az ország részben a turistákból él. Megéri egy-egy lakóparkot is felkeresni, ahol javarészt külföldiek élik az életüket. Aki azokra a részletekre kíváncsi, amikről sokan csak suttognak, valószínűleg nem jár sikerrel, mert az árnyoldal az avatatlan szemek elől abszolút rejtett. De az biztos, hogy turistaként a paradicsomi körülmények borítékolhatóak, akárcsak a felejthetetlen élmények, amik még közelebbivé varázsolhatják a Közel-Kelet ékkövét.
