A petevezető
A petevezető, vagy petevezeték egy-egy üreges, a petefészek felőli oldalán kiszélesedő cső, melynek mérete nagyjából 10-11 centi. A feladata, hogy a megérett vagy megtermékenyített petesejtet eljuttassa a méhbe. A petevezető petefészkek felőli része egy kürtő, melynek szélén apró csillók vannak, melyek a petesejtet a csőbe terelik. Amennyiben a petesejt megtermékenyült, úgy a fejlődésének első 5 napját a csőben tölti, miközben folyamatosan halad előre. Ebben a petevezeték csillószőrei és simaizomszövete van a segítségére.
Sajnos előfordulhat, hogy a petevezető elzáródik, vagyis a petesejt képtelen eljutni a méhbe. Ennek következménye lehet a méhen kívüli terhesség, vagy a meddőség, hiszen így a magzatnak esélyes sincs a fejlődésre. Az elzáródás tényét vizsgálattal lehet kimutatni, ami sokszor nem éppen fájdalommentes.
Okai
A petevezető elzáródása nem csak az első babájukat váró nőknél jelentkezhet. Az okok között ugyanis szerepelnek a méhen belüli fogamzásgátlók okozta apró sérülések, a nehéz szülés, vagy éppen nemi úton terjedő betegségek is. A leggyakrabban mégis kismedencei gyulladás a kiváltó ok, és ebben az esetben akár mindkét petevezető érintett a problémában. A mechanikai, vagy kémiai behatás következtében a petevezeték sejtjei összenőnek, így az átjárhatóság megszűnik.
Az elzáródásnak jellemzően nincsenek tünetei, de előfordulhat, hogy alhasi fájdalom jelentkezik, valamit gyulladásos, felfázásos tüneteket mutat a beteg. A problémára rendszerint akkor derül fény, amikor hossza próbálkozás után sem sikerül a teherbeesés, és egy vizsgálattal kimutatják a problémát – mondja dr. Lőrincz Ildikó, a Nőgyógyászati Központ szülész – nőgyógyásza.
Kimutatása és kezelése
A petevezetők átjárhatóságának ellenőrzése mindenképpen szakorvosi feladat, és sajnos ez sokszor nem fájdalommentes. Szerencsére ma már több módszer közül választhatunk.
Hagyományosan az összenövéseket röntgenvizsgálat segítségével ellenőrizzük. Ilyenkor egy katéter segítségével röntgensugarakat elnyelő folyadékot juttatnak a petevezetőbe, amit a készülékkel nyomon lehet követni. Amennyiben az a hasüregbe áramlik, akkor minden rendben, de ha nem, akkor az elzáródás valószínű. Előfordul, hogy a folyadék befecskendezési nyomását növelve az összenövés meg is szűnik, ám ez sajnos fájdalommal jár, mint ahogyan maga a vizsgálat sem mentes a kellemetlenségektől.
Újabb módszert hozott az ultrahangok minőségi javulása. Ebben az esetben is kontrasztanyagot használnak, ám az eljárás itt fájdalommentes, és a röntgen sugárterhelésével sem kell számolni. Az alapelv szinte ugyan az a két lehetőségnek, a velük járó kellemetlenségek azonban erősen eltérőek. Lehetőség van laparoszkópiás vizsgálatra is, ám ez már egy invazív eljárás, ami altatást is igényel. Ebben az esetben kis vágáson keresztül, laparoszkópiás műszerrel ellenőrzik az átjárhatóságot.
Abban az esetben sajnos, ha kétoldali elzáródás igazolódik, csak mesterséges megtermékenyítés hozhatja meg a kívánt gyermekáldást.
