Aki éveken, évtizedeken át túlsúlyt cipel, és van rá genetikai hajlama, nagyobb eséllyel betegszik meg időskori (2-es típusú) cukorbetegségben. Amikor esetükben az életmód-változtatás, a helyes táplálkozás és a tablettás kezelés már kevés a megfelelő anyagcsere-egyensúly fenntartásához, át kell állni inzulinra. Erre, sajnos, sokszor a kelleténél később kerül sor, többek között azért, mert a páciens fél az inzulin okozta gyakori testsúlygyarapodástól.
Az inzulinkezelés megkezdését követően jelentkező testsúlygyarapodást a szakemberek a következőkkel magyarázzák: abban az időszakban, amikor a beteg vércukorszintje még nincs jól beállítva, nagyon sok cukor távozik a szervezetből a vizelettel, csökkentve ezáltal a testsúlyt. Akkor viszont, amikor a beállítás valóban eredményes - amit legbiztosabban az inzulinkészítményekkel lehet elérni - és a beteg vércukorszintjét sikerül megfelelő szinten tartani, javul a cukorfelhasználás a szervezetben, ami azután értelemszerűen emeli a korábbi testsúlyt. Emellett az inzulinnak van némi vízvisszatartó hatása is, ami ugyancsak hozzájárulhat a kilók növekedéséhez.
Rendelkezésünkre áll már azonban egy olyan hosszú hatású, modern (analóg) inzulinkészítmény, a detemir inzulin, amelyről most ismételten bebizonyosodott, hogy más hosszú hatású inzulinokhoz képest jóval kisebb a testsúly növelő hatása.
A Diabetologia című orvosi szakfolyóirat a napokban tette közzé a Dallasi Diabetes és Endokrin Központ egy éven át folytatott, nagyszabású detemir inzulin-vizsgálatának eredményeit, melyek nemcsak ezt a - már korábbi tanulmányokban is jelzett - tényt erősítik meg, hanem azt is alátámasztják, hogy még nagyobb testsúlyelőny érhető el, ha a páciens napi hosszú hatású detemir inzulin-adagját nem két részre osztva, hanem egyszerre viszik be.
A vércukorszint alakulása az egyszeri adagolás mellett - a Julio Rosenstock által vezetett kutatás tanúsága szerint - ugyanolyan kiegyensúlyozott marad, mint napi kétszeri bevitel esetén. A detemir hosszú hatású, modern inzulinkészítmény (inzulin analóg), ami kielégíti a szervezet étkezések közötti és éjszakai inzulinszükségletét. Fokozatosan fejti ki hatását, kevesebb ingadozást okozva a vércukorszintben; kiszámíthatóbb a hatása, mint a régebbi hosszú hatású inzulinoknak.
