Fölelevenítették a forgatás epizódjait, s egyszer csak Sándor Pálból spontán és mindenki számára váratlanul kibukott: - Hogy én milyen szerelmes voltam akkoriban Venczel Verába! Hihetetlen erőfeszítésembe került, hogy eltitkoljam, és a film érdekében ezen fölülemelkedjem. S milyen a véletlen: éppen az oly sokáig visszafojtott szavak elhangzásának délutánján ültünk le beszélgetni Venczel Verával.

- Tudott erről a vonzalomról?

- Ezek szerint látta a műsort, s nekem sikerült jól eltitkolni a meglepetésemet, mert bizony ott hallottam erről először. Őszintén meghatódtam. Akkoriban fiatal voltam, a világra rácsodálkozó és rajongó. Emellett igazi boldogság volt a filmezés, hiszen egy csodálatos álom valósult meg: színésznő lettem. Körülöttem a film készítői ugyancsak fiatalok voltak. Fölszabadultak, vidámak, s ebbe a gyönyörű világba belefért Palika titkolt rajongása is. Ilyesmire az ember csak fiatalon, tisztán képes. Van valami romantikus szépség abban, hogy mindez most kiderült. Ráadásul az is megdöbbentett, hogy ezeket a régen készült mozikat milyen sokan nézik meg ma is, hogy generációk nőttek föl rajtuk.

- A Bohóc a falon Sándor Pál első nagyjátékfilmje volt. Főként hangulatával, lélekrajzával, tiszta frissességével aratott sikert. Egy ilyen filmbe jól beleillett Venczel Vera, hatalmas, barna szemével, pici, kislányos, légiesen karcsú termetével, tehetségével, s azzal a bájos tisztasággal, ami lényéből sugárzott, s sugárzik mind a mai napig. Miként lehet ebben a világban ilyennek maradni?

- Köszönöm. Ez nagyon jól esett. Ilyen lennék? Nem tudok erre mit mondani. Talán csak azt: ha elvárom a másiktól, hogy tiszteljen, először nekem kell megadnom vele szemben a tiszteletet. Ha nem jön be, és nincs viszonzás, az illető a lelke mélyén akkor is érzi, mi várható el tőle. Hosszú távon, rendszeresen nem lehet a másikat bántani, megalázni, mert akkor képtelenség egymás mellett élni. Különösen igaz ez mostanság, amikor annyi megpróbáltatás éri az emberi kapcsolatokat, hogy igen kevesen állják.

- A Vígszínház már főiskolai növendékként is foglalkoztatta. Tanulmányai befejezése után pedig szerződtették. Azóta is a társulat tagja. Mostanában mintha kevesebbet látnánk.

- Naiva alkat vagyok, s hát kezdek kikopni ebből a szerepkörből, amelynek egyébként nagyon sokat köszönhetek, mert szeretetet tanultam a megszemélyesített figuráktól. Ha nem is naivát, azért bőven van mit játszanom. Jelenleg öt darabban. Az Angyali üdvözlettel vidéki vendégfellépésekre járunk, a Játékszínben az Ibusárt adjuk elő, a Kegyelem és a Sógornők, című darabot pedig a Vígszínházban. S ami számomra nagy öröm volt: Udvaros Béla rendező fölkért, hogy vállaljam el a világirodalom legszebb anyaszerepét, Aasét, a Peer Gyntben. Nemrég volt a premier az Evangélium Színház előadásában, a BM Duna Palotában. Sok kollégám megkérdezte, nem érzem-e magam túl fiatalnak. Aase megformálásához. Számomra ez a figura maga az anyaság, s ez nincs korhoz kötve. Egyébként pedig a darab elején Peer húsz esztendős, s nekem már bőven lehetne ekkora gyerekem.

- S van?

A folytatás a www.muvesz-vilag.hu oldalon olvasható

(Körmendi Zsuzsa)