A francia "art de vivre" kifejezést, fogalmat a legegyszerűbb életművészetnek fordítani. Valójában azonban jobb lenne az élni tudás művészetének nevezni, mely bonyolult, szerteágazó, s mégis harmóniát sugárzó életvitelt jelent. Ám mivel egész életünknek alapja a pénz, egyúttal azt is mondhatjuk, a pénz felhasználásának művészete is benne van az "art de vivre" filozófiájában és gyakorlatában.
Ha feltesszük a kérdést, "azért kell-e a pénz, hogy jól élj, vagy azért élsz, hogy pénzt keress, vagyont gyűjts?" az emberek többsége, ösztönösen az első verzióra voksol. Valójában pedig, nagyon is sokan vannak, akiknek a pénz csupán cél az anyagi javak megszerzésére, csak a kézzel fogható dolgok (divatos lakás, ház, mindig újabb és újabb kocsi, ékszerek, befektetés, bankbetét, stb.) jelentik az értéket, s közben elfelejtenek, vagy nem akarnak élni. Sajnálják a pénzt kultúrára, utazásra, gasztronómiára. Az élmény, és az élet élvezete nem jelent számukra értéket.
A francia art de vivre viszont pontosan arra a harmóniára utal, amit a pénzzel meg lehet teremteni, s egyensúlyban lehet tartani. A pénzt mindenki szereti, a franciák is. A pénz, s a vele megszerezhető anyagi javak azonban nem célt, hanem eszközt jelentenek számukra. Praktikusan, és pragmatikusan használják. A ház, a lakás, a kocsi nem státusz szimbólum, még akkor sem, ha jelzi a társadalomban elfoglalt helyet. Nem azért jár autóval, hogy "villogjon", hanem mert szüksége van rá. Ha egyszerűbb, és gyorsabb eljutnia valahová, akkor könnyedén leteszi, s tömegközlekedést használ. Hiába lenne rá pénze, lakást, házat is csak akkorát vesz, amekkorára szüksége van. A pénz nem alapot, hanem keretet ad ahhoz, hogy élvezzék az életet. Lakberendezési és öltözködési kultúra, múzeumok, színház, hosszabb-rövidebb kirándulások, utazások, a természet és a más kultúrák felfedezése, a konyhaművészet remekeinek élvezete hozzátartozik ehhez az életszemlélethez, és a pénz használatához. Mert tudják, hogy ettől - is - gazdagabbak lesznek. S ez független a jövedelem nagyságától. Igaz, generációk óta öröklődik, s már génjeikben hordozzák ezt az életművészetet.
