Nem kell szeretnünk minden részét ahhoz, hogy tisztelni tudjuk a testünket.  Ahhoz azonban, hogy jól érezzük magunkat benne, gyakrabban kell a pozitív oldalaira fókuszálnunk, mint a hibáira. Lehet, hogy közhely, de mindenki máshogy szép, illetve mindenkiben más a szép - ezt kell tudni megtalálni, és respektálni saját magunkon.

Ehhez az első lépés, hogy fogadjuk el a génjeinket! He erre képtelen vagyunk, az ugyanolyan abszurd kísérletekhez vezet, mint ha egy 38-as lábon élő ember egy 36-os cipőbe próbálná belepréselni a lábfejét. Nem könnyű elkerülni a megrögzött diétázást, ha elvárásaink nem reálisak, és túlságosan kritikusak vagyunk a testünkkel szemben.

A mérleg a krónikus diétázók fegyvere, amit saját maguk ellen használnak. A rendszeres mérlegen ácsorgás totálisan tönkreteheti azt, ahogy érezzük magunkat a bőrünkben. Jobb tehát, ha nem válunk a "bűvös számok" megszállottjaivá.

Ugyanígy jobb, ha nem méricskéljük magunkat másokhoz. Biztos sokan játszottak már a gondolattal, hogy a társaságban kinek van a legjobb teste, és hogy ahhoz képest ők hol helyezkednek el a skálán. Ez ugyanúgy roncsolja az önbecsülést, mint a mérleg mánia.

Nemcsak a saját, hanem a mások testével kapcsolatban is szem előtt kell tartanunk, hogy nincs két egyforma alak, a testek különbözősége végtelen. Mindannyian különböző méretekkel vagyunk megáldva, mégis nagyon sokan gondolják, hogy létezik egy, a többit felülmúló forma, és hogy ez a vékony testalkat. Amíg ez a kulturális stigma olyan elterjedt a társadalomban, mint ma, elég kicsi az esély arra, hogy a szociális normák a testek különbözőségének normális elfogadása felé mozduljanak.

Forrás: The Basic Premises of Body Respect, http://www.und.edu