A spanyol olívaolaj mindig is kedvelt volt a világ azon felén, ahol az emberek odafigyelnek az egészségükre. Mi magyarok csupán az elmúlt években kezdtünk ismerkedni a mediterrán konyhával, és bár növekszik nálunk az olívaolaj fogyasztás, még mindig elenyészően keveset használunk a folyékony aranyból a déli ország lakóihoz képest. (Míg mi 70 millilitert fogyasztunk fejenként évente, addig a spanyolok liternyit - havonta!) Részben ez is az oka annak, hogy a spanyol nők átlagosan 6,8, míg a férfiak 8,6 (!) évvel élnek tovább, mint a magyarok.

Az olívaolajnak ugyanis bizonyított az egészségvédő hatása, amelyet egyrészt az antioxidánsainak, másrészt kedvező zsírsav-összetételének köszönhet. Az antioxidánsok olyan anyagok, amelyek megvédik a sejteket a szabad gyököknek nevezett, igen reakcióképes molekulákkal szemben. (A szabad gyökök felelősek többek között a daganatos megbetegedések kialakulásért.)

Az olívaolajban nagyon magas az egyszeresen telítetlen zsírsavak aránya. Ezek kedvező hatással vannak a szervezetre: csökkentik a "rossz" (LDL), és megemelik "jó" (HDL) koleszterin szintjét, ezáltal megakadályozzák a zsírok lerakódását az erekben. Ez a magyarázata annak, hogy a rendszeres olívaolaj-fogyasztás nagymértékben mérsékli az érrendszeri megbetegedések, a trombózis és a magas vérnyomás kialakulásának a kockázatát.

Spanyolországban külön kultúrája van az olívaolajnak. Nem csoda, hiszen a mediterrán országban évente körülbelül egymillió tonnát gyártanak belőle; ez a Föld össztermésének 20 százaléka. A tíz legjelentősebb termővidék fő olívafajtái a Hojiblanca, a Lechin de Sevilla, a Picual, a Picudo, az Ocal és a Verdial - mind-mind különleges (és megkülönböztethető) zamat- és ízvilággal.

A származási ország mellett érdemes a vásárlásnál az extra szűz feliratot is keresni az üvegen, mert ez garantálja a legjobb minőséget. Az extra szűz olívaolaj készítésének egyik alapkritériuma, hogy a szüretelés után 24 órán belül meg kell kezdeni a bogyók mechanikus sajtolását. A mechanikus sajtolás során semmilyen adalék vagy vegyi anyag nem kerül az olajba. Nem úgy a sansa (vagy pomace, orujo néven is árult) olajok esetében, amelyek úgy készülnek, hogy a szétzúzott és többször kipréselt olívamasszából oldószerrel nyernek ki olajat, és ehhez adnak 1 százalékban extra szűz olívaolajat. A silány, olcsó készítmény "minőségét" fényesen igazolja, hogy a mediterrán országokban ma már alig forgalmazzák.