"A gondolatok eleven lények, melyek arra törekszenek, hogy megtestesülhessenek." - mondja Erhard F. Freitag.

Ha valaki mindig arról panaszkodik, hogy milyen beteg, a környezete sohasem fogja egészségesnek tartani. Aki mindig problémákból emelkedő hegyeket lát maga előtt, az soha nem tud túllépni rajtuk. Az embert gondolatainak ereje az általuk vázolt életpályára kényszeríti.

Ha valaki félelmekkel, aggodalmakkal van teli, ha nem bízik önmagában és a sikereiben, akkor a negatív tartalmú gondolatai fognak megteremtődni. Akkor tényleg rossz dolgok történnek vele, s tényleg boldogtalannak érezheti magát.

Az ember gondolkodása tele van gátakkal, a legtöbb ember nem hisz magában, nem hisz abban, hogy a földi mannából neki is juthat. Örökös agyalás, szenvedés, kínlódás az élete. Pedig tudjuk, hogy a helytelen gondolkodás a felelős a lelki energiánk elpazarlásáért.

Ha minden dolgot pozitívan fogunk fel, akkor aktiválni tudjuk valódi pozitív életerőnket. Kiegyensúlyozott viszonyunk lesz a környezetünkkel, megfontoltak és magabiztosak leszünk. Ha nem problémahegyeket látunk, hanem megoldásra váró apró feladatokat, akkor képesek leszünk megoldani, képesek leszünk a képességeinket kamatoztatni.

Persze csak az, az álom tud megvalósulni, ami nem irreális, amihez megvannak a képességeink és a kitartásunk, no meg a tetterőnk.

Kedves barátnőm egyszer nekem is azt mondta, hogy az a bajom, hogy nem merem elhinni, hogy boldog lehetek. Elgondolkodtam ezen, s tényleg volt benne valami.

Ha az ember vizualizálja az álmait, s hisz benne, akkor elérheti.

Nézzünk csak szét a világban, hány szegény emberből lett már dús gazdag, hány szegény lány találta meg álmai hercegét, hány egyszerű ember valósított meg már nagy dolgokat. Én változtattam, s hiszek benne, hogy boldog lehetek. Minden napot ajándéknak fogok fel.

Szokták azt is mondani, ha te nem hiszel magadban, akkor hogy várod el másoktól, hogy bízzanak benned? Ha te nem hiszed el az álmaidat, akkor ki más tehetné meg rajtad kívül? Ha nem hiszel az emberekben, akkor ők, hogy bízzanak benned?

S már megint ott tartunk, hogy hit nélkül nem megy. Ott legbelül rendelkezni kell az ősi erővel, amivel Candide-ot is felvértezte Voltaire: "ez a világ a létező világok legjobbika", s ha néha úgy érzed, hogy még sem az, akkor ne feledd, vár a munka a kertben!

Vagyis, a munka értelmet ad az életnek, az üres fecsegés, a gyötrő gondolkozás helyett dolgozz, s a munka gyümölcse boldoggá tesz, és kijelöli helyed ebben a világban.

Ha nem vagyunk megelégedve valamivel, akkor csak a gondolkodásunkat kell megváltoztatnia.

Persze a "csak" nem is olyan egyszerű, de működőképes és hatásos!

P.E.