Nagymama. Az a szerep, amelyet kihagyni az életünkből szigorúan tilos. Meg kell tapasztalni, milyen lehet gondoskodó, sütiillatú, a kisunokát hazakísérő nagyinak lenni. Ugyanis ez a "foglalkozás", amit nagyon sokan lenéznek, két oldalról is hasznos.

Hasznos, sőt sok esetben életmentő a menopauzán átesett, esetleg már nyugdíjban lévő nőknek, akiknek eddig sohasem volt egyetlen szabad percük sem, most meg rájuk szakadt az idő. Ami túl soknak tűnik állás, gyerekek nélkül. Főleg akkor, ha már férj sincs mellettük.

Ekkor kezdik sokan feleslegesnek érezni magukat, és ha nem találnak megfelelő elfoglaltságot, akár depresszióssá is válhatnak. És ez az, amit a kisunoka születése teljesen megváltoztat. Hiszen az első gyereknél az anyuka sem tudja pontosan, mit is kell tennie, tanácsokra szorul, amit a nagymama szívesen ad. Vásárol, főz, és végre újra van mellett egy kisgyerek, akivel lehet foglalkozni. Úgy érzi, támaszkodnak rá, ezért nem csügged, sőt.

De a függés kölcsönös. Mert nem is a gyerekek csecsemőkora az, amikor a fiatal szülők igazán rá vannak szorulva a nagyira. Problémásabbak azok az évek, amikor az anyának már dolgoznia kell, de a gyerek még nem elég nagy ahhoz, hogy tudjon magáról gondoskodni. Egy kanadai felmérés szerint azok a családok, akik számíthatnak a nagyszülőkre a gyereknevelésben, sokkal több utódot vállalnak. És amit eddig sem tudtunk: az ilyen "megkönnyítette helyzetű" szülők sokkal tovább is élnek!

Sz.F.