Mindenki fél vagy félt valamikor, vagy attól tart, hogy ismét úrrá lesz rajta a félelem.

A körülöttünk lévő világ gyakran ijesztget és fenyeget bennünket. Szükségtelen félelmet kelt értelmünkben vagy létünkben. De miért? Pontosan azért, mert még nem hoztuk vele létre egységvalóságunkat. Félelem pont azért van, mert tudatosan, vagy tudat alatt el akarunk különülni attól a mindent átható Valóságtól, ami körülvesz bennünket.

A félelem nem más, mint a bizonytalanság egyik formája, az ismeretlennel szembeni gyávaság.

Akárhány éves is az ember, nem tudhat tökéletesen mindent, amit szeretett volna megtanulni és megérteni, sőt saját magát sem képes uralni. A bizonytalanság - a tudatlanság egyik arca - megfoszt bennünket erőnktől, hacsak nem fedjük fel, mi rejtőzik az álarca mögött, és nem indítunk harcot ellene akarattal és kitartással. - írja Delia S. Guzmán

A félelem olyan, mint a sűrű köd, mely megakadályozza, hogy tovább lássunk az orrunknál.

Aki emiatt nem bír cselekszik, az egyre inkább elgyengül, ugyanúgy, mint ahogy mozgáshiányos életmód mellett az izmok is petyhüdtté válnak.

Azonban a magabiztosság és az akarat fokozatos erősítésével a köd szertefoszlik, elmúlik a gyengeség, és újra képesek leszünk járni.

Legyen mindenki türelmes saját magával, és legyen tudatában annak, hogy mindenki más is a saját nehézségeivel és félelmeivel harcol.