Xillit, aszpartám, szteviol, aszpartám vagy a dédanyáink által is használt szacharin? Milyen anyagokat érdemes használni cukor helyett? Valóban rákkeltők ezek? Merthogy ez a legsúlyosabb vád, amivel a cukorhelyettesítőket illetni szokták.
Az állítás a legendák körébe sorolható, az édesítőszerek „rákkeltő” mivoltát nem bizonyították. A hatóságok sem néznék tétlenül, hogy valóban veszélyes, adott esetben rákkeltő vagy más betegséget előidéző anyagokat vásárolhassanak, fogyaszthassanak az emberek – szögezte le Szigeti Tamás, a Wessling Hungary Kft. üzletfejlesztési igazgatója a mindenár.hu kérdésére válaszolva. Ám a szakértő annak ellenére sem javasolja a legnépszerűbb cukorhelyettesítők – az aszpartám (Nutra Sweet), a szacharin, a xillit, a szteviol-glikozidok (sztívia) – használatát egészséges embereknek, hogy ezek a szerek táplálkozástudományi, élelmiszer-biztonsági szempontból nem veszélyesek.
Hogy miért? Mert a mesterséges édesítőszerek alapvetően nem természetes anyagok, eredetileg nem képezték az emberi táplálkozás részét, és mivel kifejezetten testidegen anyagok, így nem tudjuk biztosan, hogy hosszú idő alatt mégis nem kell-e szembenéznünk előnytelen élettani hatásokkal.
Ami a cukorhelyettesítőket illeti:
● az aszpartám az ember anyagcseréjének rendszerében fenil-alaninná (aminosav) alakul, amelyből nagyobb mennyiség arra érzékenyeknél allergiás reakciókat válthat ki. Nem rákkeltő, amit egy rakás nemzetközi és magyar hatóság is igazolt már;
● a sztívia – a szteviol glikozidok, a Stivia rebaudiana cserje levelének glikozidjai – használata az Európai Unióban viszonylag újnak mondható, de Közép-Amerikában évszázadok óta fogyasztják, illetve fogyasztották az indiánok is;
● a xillit, amely nem cukor, hanem cukoralkohol – a molekulában a szénlánchoz öt OH-csoport (hidroxilcsoport) kapcsolódik –, és a glikémiás indexe jóval alacsonyabb, mint a hétköznapi értelemben vett cukroké, de nem nulla. A xillit a nyírfacukorként árult termékek fő összetevője, de kevés köze van a nyírfához.
Az élelmiszer-biztonság területén a kockázatkezelés gyakorlatában ismert az aggályos élelmiszer-összetevők és/vagy szennyezők mikrorizikószintjének fogalma. Az élelmiszerekben található nemkívánatos vegyületek, mikroorganizmusok koncentrációja ugyanis általában nem nulla, vagyis valamilyen csekély mennyiség benne lehet az élelmiszerekben. Vagyis abszolút biztonságos élelmiszer nem létezik, csak olyan, amelynek veszélyessége elfogadható szintű, vagyis a „mikrorizikó” szintje alatt van. Ez a szint pedig sajnos kiküszöbölhetetlen azoknál, akik cukorbetegek, és édességet szeretnének fogyasztani, aki viszont nem cukorbeteg, az nyugodtan használjon bármilyen cukrot – persze csak mértékkel.
A mértékletes cukor- vagy cukorpótló-fogyasztás tehát nem okozhat problémát, mindazonáltal érdemes kevesebb édességet enni – és eljárni sportolni.
