Egyes kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a téli álmot alvó állatok hogyan észlelik a tavasz beköszöntét, ha egyszer nincs segítségükre semmilyen külső inger, mint például a napfény. Arra a következtetésre jutottak, hogy az emlősök rendelkeznek egy sajátos, "beépített" biológiai órával, ami sacc per kb. meg tudja állapítani az időt minden külső támpont nélkül.
De csak sacc per kb. A kutatók rájöttek, hogy az emberek fény hiányában a napoknak nevezett időegységeket 24-48 órásnak érzékelik, és ezt a szervezeti becslést a fény segít finomra, azaz 24 órásra hangolni. Ha sokáig kell nélkülöznünk az "órást", akkor testünk hormonális egyensúlya megbomlik, alvási és hangulati zavaraink támadnak.
Ugyanúgy, mint az állatoknak, az embereknek is szükségük van fényre ahhoz, hogy ciklikus ritmusuk ütemesen működjön. A ciklikus ritmus az éhség, evés, fáradtság, alvás által irányított napi "menetrend", amihez igazodik a szervezet vérnyomása, a hormon szint és az anyagcsere.
Képzeljük el, hogy az óránk késik. A hiba miatt egy darabig elkésünk innen-onnan, amíg nem állítjuk be pontosan egy másik óra alapján. Viszont, ha nincs lehetőségünk másik időmérőhöz viszonyítva helyreállítani a késést, akkor lassan teljesen elcsúszunk a valós időhöz képest. Ugyanígy működik biológiai óránk és a fény viszonya is. Ha szervezetünk hibás idő szerint működik, óhatatlanul fellépnek bizonyos mentális és fizikai panaszok. Fény nélkül az alvás-ébrenlét, pihenés-aktivitás ciklus 30-48 órásra nyúlik.
Ennek következtében megbomlik alvási sémánk és ezzel együtt az étkezési és hangulati állapotunk is. A hangulati zavarok szerencsétlen esetben klasszikus depresszióvá avanzsálnak, aminek szintén, az alvási sémából eredően, kialakul a napi ritmusa: reggel sokkal rosszabb hangulatban találhatjuk magunkat, mint az este folyamán.
A kutatók a fény hiányából eredő panaszokat mesterséges fény terápiával igyekeznek orvosolni - de ha problémáink nem kimondottan súlyosak, akkor már megéri kivárni azt a másfél hónapot, és természetes úton, ingyen és bérmentve orvosoltathatjuk magunkat.
