A fölösleges fehérje elraktározódik a testsejtekben, ezzel hatalmas károkat okozva a szövetekben. Az acidózis legfőbb okozója a szervezetben felhalmozódott fölös fehérje.
A fehérje építőkövei az aminosavak. Ha túl sok aminosav van jelen a testben, felborul a test sav-bázis egyensúlya, ez pedig rettenetes következményekkel járhat. - hangsúlyozza egyik publikációjában Dr. Bieler, amerikai dietetológus.
Előbb csak azt vesszük észre például, hogy ropognak az ujjaink ízületei, aztán nehezen mozog a csuklónk, majd a térdünk.
De gyakran a fejfájás, gyengeség, fáradékonyság, bőrviszketés, nyugtalanság, álmatlanság, csökkent összpontosító- és gondolkodó képesség, izomrángások, lepedékes nyelv tünetek megjelenése is enyhe acidózisra, azaz a sav-bázis egyensúly felbomlására utalhat. Súlyos esetben már komoly mozgásszervi problémákat, végső soron akár rokkantságot is okoz.
De mi is történik a szervezetben?
A legfőbb állati fehérje, a hús egyik bomlásterméke a húgysav, amely ha túlzott mennyiségben képződik, és nem ellensúlyozódik a lúgképző ételekkel, nem képes teljesen kiválasztódni, és a felesleg kristályos formában lerakódik az ízületek közé, a porcban.
S ez körülbelül olyan hatású, mint amikor folyamatosan homok kerül a csapágyba. Előbb csak lassul, csikorog, majd végül teljesen leáll.
A szervezet húgysav szintjét egyszerű vizeletvizsgálattal kontrolálni lehet, s ha a határértéknél magasabb az eredmény, az már komoly figyelmeztető jel!
Mi, magyarok "húst hússal" evők vagyunk, nem véletlen hát, hogy igen magas a mozgásszervi betegségekben szenvedők száma, már a fiatal korosztályban is. A 60 éven felülieknek pedig 98 %-as szenved valamilyen reumatikus, ízületi betegségben.
Természetesen nem arról van szó, hogy legyünk mindannyian vegetáriánusok!
A fehérjetartalmú ételekről nem kell lemondani, csak kevesebb húst kellene fogyasztani már gyerekkortól kezdve.
Inkább több olyan élelmiszert, fogyasszunk melyek lúgos kémhatásúak, és elősegítik a sav-bázis egyensúly megtartását.
Lúgképző valamennyi gyümölcs, a legtöbb zöldség - különösen a burgonya, a gyökérfélék, az uborka , a tök, a csicsóka, a hagyma, a foghagyma, - a búzakorpa, a búzacsíra, a gesztenye, a füge, a datolya és a fűszernövények.
De például savképzők a hüvelyesek, a diófélék, a fehérlisztből készült ételek, és az édességek is.
