Azonban a szülők iránti tisztelet nagyrészt ott kezdődik, hogy hogyan nevelik fel a gyerekeiket, hogyan bánnak velük, és hogy milyen családképet adnak át. Az is rendkívül fontos, hogy mikor a gyerek önálló életet kezd élni, a szülő hogyan viszonyul hozzá. Sajnos nagyon sok szülő ott hibázza el, hogy mindent meg akar élni a gyereke helyett, és irányítani akarja.

Szülőként is tiszteletben kell tartani, hogy a gyerekük egy különálló lény, akinek szabad akarata és véleménye van. Természetesen amíg kicsi nyilván, hogy a szülőnek kell irányítani a gyereket, terelgetni, és tanítani arra, ami a helyes.

A szülők tisztelete pedig nem más, mint a gyermekek kötelezettsége a szülők iránt. Ők őrködnek felettünk csecsemőkorukban és ápolnak minket betegségükben, figyelik, vajon a helyes életutat választjuk-e. 

Sajnos azonban manapság nagyon sok fiatal nem adja meg szüleinek azt a tiszteletet és ragaszkodást, ami megilletné őket. Kevés szeretetet nyilvánítanak ki irántuk, és nem engedelmeskednek nekik. A mai lázadó korban a gyermekek nem érzik át szüleik iránti kötelességüket. Ezenkívül egyre gyakoribb, hogy a felnőttek minél többet tesznek gyermekeikért, annál hálátlanabbak és tiszteletlenebbek. Vajon mi ennek az oka?

Egyesek úgy gondolják, hogy azok a gyermekek, akiket elkényeztettek, továbbra is elvárják ezt a környezetüktől. Ha ez nem teljesül, csalódásként élik meg és elcsüggednek. Gyámoltalanok lesznek, akik mások segítségére vannak szorulva és elvárják, hogy az emberek állandóan kedvezzenek és engedjenek nekik. Amikor pedig ellenkeznek velük, még felnőtt korukban is úgy érzik, hogy igazságtalanok velük.  A döntéseket és a felelősséget másokra hárítják.

Tehát a tisztelet kétélű dolog, csak akkor tudja egy gyermek tisztelni teljes mértékig a szüleit, ha őt is tiszteletben tartják.