Vannak emberek, kiknek a társaságában jól érezzük magunkat, ők az energiaadók. A szemük csillogása, a mosolyuk, a meleg szavuk, gondolkodásuk erőt, hitet, pozitív töltetet ad. Ők azok, kiknek pozitív az aurájuk. Az energiavámpírok pont az ellentétük. Ha a környezetükben vagyunk, csak azt vesszük észre, hogy kellemetlenül érezzük magunkat, idegesítenek bennünket, türelmetlenek leszünk; szó szerint felemésztik az energiáinkat.
Az energiavámpírok "megkövetelik", hogy időt és energiát fordítsunk rájuk. De a kapcsolatban nincs oda-vissza energiaáram, mint ahogy az, rendes esetekben szokott lenni, hanem az egyik fél a másik kárára töltekezik. Az erőcsapolókban felgyülemlenek a negatív energiák, sérelmeik vannak, pesszimista az életszemléletük, állandó elégedetlenség jellemzi őket. A környezetünk energiáit nem képesek felvenni, hanem más emberektől szívják el.
Ők azok, akik állandóan siránkoznak, mindig van valami, ami után áhítoznak, de ezt soha nem érik el, mert meggátolja őket a cselekvési impotenciájuk. Tudják, hogy tenniük kellene valamit, de képtelenek erre, mert a tagadás ősi szelleme lakozik bennük. Nemekkel pedig nem lehet előre haladni.
Ha néha nem is látjuk a tornyosuló megoldásra váró feladatoktól az alagút végét, akkor is erővel, hittel, kitartással, el lehet jutni a fénybe. Nehéz a küzdelem, de nem szabad engedni, hogy az energiavámpírok az utunkba álljanak, s magukkal ragadjanak. Ismerjük fel és kerüljük el őket, ha segítő jobbunkat nem fogadják el, és nem jönnek velünk együtt előre!
Hiába minden ötlet a megmentésükre, kevés a jó szándék, mert az energiavámpírok saját hálójukban vergődnek, s az a legrosszabb, hogy nincsenek ennek tudatában. Az energiavámpírokkal csak egyetlen egy dolgot lehet tenni, kerülni kell őket!
P.E.
