Az amerikai dr. Henri Coanda a hosszú élet titkát kutatva a pakisztáni Karakoram hegyvonulat egy bizonyos helyén élő hosszúéletű Hunzák vizét vizsgálta. Azt vette észre, hogy a gleccserből származó vízben nincsenek ásványi sók, mint a forrásvizekben, hanem az ásványi anyagok szubmikronos kolloid formában vannak jelen, jellegzetesen elszínezve ezt a vizet, és amik sohasem ülepednek le. Továbbá ez a víz olyan további tulajdonsággal rendelkezik, ami elősegíti az enzimreakciókat és az élő sejtek anyagcseréjét.
Ezt ő a víz zeta potenciáljának nevezte. (Vajon ez lenne az életenergia, vagy 'orgon energia', a kínai 'csí', az indiai 'prána'?) A hunza víz messze nagyobb mennyiségű zeta potenciállal bírt, mint bármilyen más általa vizsgált víz. Azt is észrevette, hogy ez a víz nagy mennyiségű negatívan ionizált hidrogén atomot is tartalmazott. Számos elektromosan ionizáló készüléket gyártanak elsősorban Japánban, de az alább említett E. Sopcak szerint mindennemű elektromos beavatkozás csak egy durva imitálása a természet igen finom rezgéseinek. Szerinte az ásványi közegeken átvezetett víz (pl. pí-víz), bár jobb mint a csapvíz, de az is távol áll az eredeti hunza gleccservíztől.
Az osztrák Johann Grander az ugyancsak osztrák Viktor Schauberger víz-implózió elméletét felhasználva azt állítja, hogy a természetben a víz örvénylő mozgása telíti fel energiával azt és az általunk használt, vízvezetéken érkező víz tulajdonképpen halott, csak tűzoltásra jó. Számos Grander-termék van a piacon, amik a készítőik szerint Kirlián fényképekkel kimutathatóan megnövelik a víz energiaszintjét. Schauberger szerint a tiszta vízek közül a legegészségesebb a forrásvíz, a legegészségtelenebb pedig a desztillált víz (ivóvízként).
Illusztráció: Jónás János festménye
