Mindenkit fűz valamilyen emlék a Balatonhoz, vagy talán még egy ennél is erősebb szál: a szokás. A tóhoz kötnek élményeink a szüleinkkel, a nagyszüleinkkel, a barátainkkal, a házastársunkkal, majd egy szinte újrainduló időszámításban – saját gyerekeinkkel. Ez a hely egy életen át elkísér bennünket.

A Szentbékkállán megnyíló kiállítással fiatal kortárs képzőművészek és költők Balaton-reflexióin keresztül kívánunk bemutatni egy szubjektív, néhol a múlt homályába vesző, töredezett, ám minden elemében igaz Balaton-szeletet, így elevenítve fel egyéni és kollektív emlékeinket. Mert emlékezni nem más, mint elevenen tartani. Emlékezni egyet jelent a múlthoz való intenzív viszonyulással. A Balaton egy szelet az életünkből, kitörölhetetlen kötődéseinkből.- invitál az egyik kurátor.

Kovács Olívia: Mások múltja, pótkeréken

Farkas Zsófia elmondta azt is, hogy az egykor fogadóként, valamint dézsma- és borospinceként működött Pegazusban megrendezett tárlaton elmúlt balatoni hangulatok, történetek, fotókon megörökített élmények, képeslapokról elkapott mondatok elevenednek meg kortárs képzőművészeti és irodalmi interpretációkban.

"- A kiállításon helyet kapó művek nagyon szubjektívek és intimek, mégis, talán mindenki felfedezheti majd benne egy kicsit a saját Balatonját. Így talán nem lesznek senkitől sem távoliak az olyan műalkotások, amelyekben egy-egy balatoni nyaralás a nagymamánál, netán fiatalkori szerelem, vagy éppen a Zimmer Frei-jelenség elevenedik fel. A kiállítás nem elmúlt gyerekkorunk tűpontos rekonstruálására törekszik: a képzőművészek és költők „pusztán” egy-egy számukra meghatározó pillanatot villantanak fel. Hiszen a Balaton mindenki számára megkerülhetetlen, legyünk akár a Balatonon, a Balatonban, a Balatonnál, a Balaton-parton, a Balaton körül vagy éppen Szentbékkállán, a Balaton-felvidéken.-"