Gábor 7 éves. Minden probléma nélkül használja a számítógépet. Rövid időn belül jobban ért majd hozzá, mint amennyire az idősebb korosztály valaha is kezelni fogja. Számítástechnikai iskolába jár, és bár a tanterv szerint elsőben még nem tanulja a gép kezelését, már otthonosan mozog az interneten – természetesen szülői felügyelettel.
„Figyelj, tudod, a teheneket mindig meg kell etetni, a füvet le kell nyírni a farmon, mert ha nem, nagyon magasra nő. De nem úúúúgy, ja, nem tudod? Hát a gombot kell megnyomni, na, nézd, mutatom. ÍÍÍgy, látod?”
Mindannyiunk számára meglepő élmény tud lenni, amikor egy akár bölcsődés vagy óvodás korú kisgyermek teljes magabiztossággal kezeli a környezetében lévő táblagépeket, okostelefonokat vagy PC-ket. A kétezres évek eleje óta az Egyesült Államokban nevet is adtak ennek a generációnak: „digitális bennszülötteknek” hívják azokat a gyerekeket, akik számára a modern információs technológia már nem az életük később stádiumában – tehát kamaszként vagy felnőttként – elsajátítható képesség, hanem a születéstől készen kapott adottság.
Nemcsak a felnőttek állnak át egyre nagyobb arányban a mobileszközök használatára, hanem ezzel párhuzamosan az egyre fiatalabb gyerekek is. Egy, az Egyesült Államokban készült 2013-as felmérés szerint már a két év alatti (!) gyerekek 38 százaléka használ tabletet, mobiltelefont vagy e-könyvolvasót. Ez az arány az elkövetkező években pedig csak növekedni fog. Hamarosan pedig Magyarország is beéri az Egyesült Államokat.
Az egyesek számára riasztó, mások számára természetes folyamatokat látva sokakban felmerül a kérdés, hogy nem káros-e a digitális világ a gyerekek fejlődésére. Tudományos alapja az aggályoknak nincsen: a gyerekek hosszú távú fejlődését vizsgálni lehetetlen ilyen rövid idő elteltével. Abban azonban a szakértők megegyeznek, hogy jelentős különbség van az úgynevezett aktív és passzív tartalomfogyasztás között.
Egy, az Egyesült Államokban 64 ezer gyermekorvost tömörítő szervezet, az American Acedemy of Pediatrics ajánlása szerint a passzív digitális tartalomfogyasztás – például a tévénézés – túlzott mennyiségben valóban ártalmas lehet a gyermek fejlődésére, ezzel szemben az aktív fogyasztásnak, például készségfejlesztő szoftverek hatásának az előnyeire is felhívják a figyelmet. Az pedig általánosan elfogadott igazsággá kezd válni, hogy aki gyermekkorban nem jut az informatikai alapismeretek birtokába, később behozhatatlan hátránnyal szembesülhet.
A digitális élet árnyoldala is megjelent. Az internetes zaklatások száma egyre növekszik, és a kisgyerekek különösen ki vannak téve ennek a veszélynek. A közösségi oldalak használata főképp kritikus. A fiatalok körében rendkívül népszerűek, ezzel az ártó szándékúak is tisztában vannak és ki is használják. Gábor Facebook-oldalát szülei kezelik, és csak felügyelettel szörfölhet a világhálón.
Minden év február 10-én tartják a Biztonságosabb internet napja című rendezvénysorozatot, ami az Európai Unió társfinanszírozásában valósul meg. Sok hasznos tanácsot ad a www.saferinternet.hu oldal.
Nem véletlen, hogy az informatikaoktatás ma már a fejlett világban mindenhol a tanrend része. De vannak, akik még merészebbet mernek húzni: az Egyesült Királyságban már 2015 szeptemberétől kötelező lesz programozást tanítani az iskolákban. Magyarországon is egyre nagyobb igény mutatkozik arra, hogy minél hamarabb elkezdjenek a gyerekek ismerkedni a digitális világgal. Az elmúlt időszakban több olyan kezdeményezés is indult, amely kifejezetten programozást tanít gyerekeknek, akár hat éves kortól.
Két dolog biztosnak tűnik: az első, hogy a digitális tanulás nem helyettesíti a gyerekkel való foglalkozást, ahogy nem fogja kiszorítani a hagyományos pedagógiát sem – inkább kiegészítője annak. A második pedig az, hogy a XXI. században a modern technológia szerves része lett az életünknek, így komoly hátrányba kerülhet az a gyerek, akit tudatosan elzárnak a megismerés lehetőségétől.
