A gyomor- és nyombélfekély diagnosztizálásának legbiztosabb eszköze az endoszkóppal végzett gyomortükrözés, a kivizsgálás másik eszköze a kontrasztanyagos röntgenvizsgálat. Az endoscopia elterjedése előtt ez utóbbi volt a fekély kimutatására szolgáló eljárás.
A röntgenvizsgálat hátránya, hogy a fekély pontos mérete, mélysége, esetleges rosszindulatú elfajulásra utaló jelei nem ítélhetők meg, továbbá a vizsgálat 5-10 százalékban negatív lehet a fekély jelenléte ellenére is. Az endoscopia további előnye a röntgennel szemben, hogy szövettani mintavétel is lehetséges a fekélyből, amennyiben felmerül rosszindulatú elfajulás lehetősége.
Gyomor-, illetve nyombélfekély esetén kötelező az UBT teszt elvégzése a Helicobacter fertőzés kizárására. A teszt pozotivitása esetén a fertőzöttség megszűntetése érdekében eradikációs terápiát kell folytatni.
A gyomor- és nyombélfekély megfelelő gyógyszeres kezeléssel otthon is jól gyógyítható. 4-6 hét múlva kontroll endoscopos vizsgálat szükséges, illetve az UBT teszt megismétlése is szükséges lehet a baktérium kiirtás sikerességének megítélésére.
Szövődménymentes esetben: Életmódváltás.
Enyhébb, szövődménymentes esetben is fontos a fizikális kímélet 3-4 hétig, ha lehetséges, környezetváltozással. Elengedhetetlen az is, hogy a beteg hagyja el a károsító tényezőket (alkohol, dohányzás, fekélyt okozó gyógyszerek), valamint változtasson táplálkozási szokásain.
Gyomorfekély és nyombélfekély esetén gyakori kis mennyiségű étkezés szükséges, mely a gyakorlatban 2-3 óránkénti étkezést jelent. Kerülendők az erős fűszerek, meleg zsíros ételek, hagyma, fehér bor, kávé, édességek. Ha a gyomor ürülése nehezített, akkor pépes, folyékony ételek fogyasztása ajánlott.
Gyógyszeres kezelés. Alapelve, hogy a kezelés megkezdése előtt a rosszindulatúságot biztosan ki kell zárni. Ehhez gyomortükrözést kell végezni, hiszen ennek alkalmával lehet szövettani mintavételt végezni a fekélyből. A kezelés kezdetétől számított 4-6 hét múlva a gyomortükrözés ismétlése szükséges a kezelés hatékonyságának megítélésére. A tükrözés ismétlése mindaddig szükséges, amíg a gyógyulás biztosan be nem következett.
H2-receptor-antagonisták (pl.: ranitidin, famotidin): ezek a gyógyszerek a gyomorsav-elválasztást gátolják. Hatásukra a betegek 80 százaléka 4 hetes kezelés után panaszmentessé válik.
Protonpumpagátlók (pl.: omeprazol, pantoprazol): a H2-receptor-antagonistáknál erősebben képesek gátolni a savelválasztást azáltal, hogy a savat termelő gyomorsejtek működését gátolják.
Savkötők (antacidák): adásuk célja a képződő sav semlegesítése. Alkalmazásuk során számolnunk kell bizonyos mellékhatásokkal. Az aluminium-hidroxid és kalcium-karbonát tartalmú szerek székrekedést okozhatnak, míg a magnéziumot tartalmazó készítmények hasmenést idézhetnek elő. Az alumínium-hidroxid ezenkívül képes bizonyos gyógyszerek (például szívgyógyszerek, véralvadásgátlók) megkötésére, így különösen figyelnünk kell arra, hogy egyidejűleg ne alkalmazzuk őket. Veseelégtelenség esetén alkalmazásukkal legyünk óvatosak, mert rontják a vesefunkciót. A savkötők bevétele az étkezés után 1-3 órával ajánlott, olyankor, amikor a gyomor már üres és védtelen a savhatással szemben. A protompumpa gátlól és a H2-receptor blokkolók elterjedése óta használatuk csökkent.
Filmképző szerek ( pl.: sucralfat, kolloidális bizmut): a nyálkahártyán filmszerű, nem oldódó réteget képeznek, így védve azt a savi hatással szemben.
Eradikációs terápia. Igazolt Helicobacter pylori fertőzés esetén a baktérium kiirtására ún. eradikációs terápiát kell alkalmazni: ez egy kombinációs kezelés, mely egy protonpumpa gátló, valamint kétféle antibiotikum (amoxicillin /illetve penicillin allergia esetén metronidazol/ + clarithromycin ) együttes szedéséből áll egy héten át. Ezt követően célszerű csupán a fekély néhány hetes további kezelése is protonpumpa gátló szedésével. A baktérium eradikáció sikers voltáról a kezelés befejezése után legalább 4 héttel, arra alkalmas diagnosztikai módszerrel kell meggyőződni (UBT teszt).
Kezelés szövődmények esetén
Szövődmények
A gyomorfekélyt gyakran súlyos szövődmények (vérzés, perforáció, szűkület) kísérik, amelyek - az egyszerű gyomorfekéllyel szemben - kórházi kezelést igényelnek, mivel akár halálhoz is vezethetnek.
Vérzés esetén annak endoscopos úton történő csillapítása szükséges. Ennek alkalmával a vérző ércsonkot fémklippel lekötik, illetve környékét vérzéscsillapító anyaggal infiltrálják. Ebben az esetben protonpumpagátló adása szükséges megemelt dózisban az első néhény napban infúzióban.
A fekély perforációja, pylorus stenosis kialakulása, endoscoposan nem uralható vérzés, a fekély rosszindulatú elfajulása sebészi beavatkozást tesz szükségessé.
Gyógyulás esetén a kiújulás megelőzéseként a gyógyszer további adására van szükség, napi egyszeri dózisban (este), három hónapon keresztül. Ennél hosszabb ideig történő adása olyan betegek esetén indokolt, akiknél a műtéti kockázat nagy, akik véralvadásgátló kezelés alatt állnak, vagy fekélyt okozó gyógyszerek adása nem kerülhető el.
Az ismételten kiújuló fekélyek kezelése
Minden egyes kiújulás növeli a szövődmények kialakulásának valószínűségét. Ezért a korai kiújulás elhárítására három hónapos, tartós receptorblokkoló vagy protonpumpagátló kezelés szükséges. Azt követően egyénre szabott kezelés megállapítása szükséges.
(Dr. Dobi Gyöngyi)
forrás: WEBBeteg.hu
