Többen vizsgálták már, hogy a meleg és biszex apák családjában felnövő gyerekek, meleggé válnak-e?

A vizsgálatokból kiderült, hogy nem az apa nemi hovatartozása, hanem a család légköre, és a gyerek iránt megnyilvánuló szeretettől és odafigyeléstől függ, hogy milyen egészségesen nő fel a gyerek. Ami a gyermekek felnőttkori szexuális irányultságát illeti, nem valószínűsítik a homoszexuálissá válást gyakoribbnak, mint egyéb családokban.

Minden gyereknek szüksége van különböző szerepmintákra, amelyek beépülhetnek a személyiségébe. Lehet, hogy ezeket a mintákat nem közvetlenül a családban észleli a gyermek.

Az óvónők, a tanárok, mind adhatnak pozitív és heteroszexuális viselkedésmintákat. Ahogy a nemi identitása kezd kialakulni, annak megfelelően "válogathatja" ki a gyermek azokat a magatartásmintákat, amik alapján megtalálhatja önmagát. Ezek nem tudatos folyamatok, ösztönösen "válogatja" össze az ember a rendelkezésére álló minták közül a természetéhez leginkább közelállókat.

A homo- és biszexuálisokat nem lehet "elszigetelni", hiszen egyes becslések szerint legalább a felnőttek tíz százalékáról van szó. Sok ilyen módon nevelkedő gyerek él a környezetünkben.

Valójában az előítélet-tömeg, és az intoleráns beavatkozások sorozata sokkal többet árthat, mint az, hogy az egyik vagy mindkét szülő meleg. Sokkal hasznosabb lenne az érintett gyerekeknek a toleránsabb társadalmi környezet és a szülők által megteremtett nyíltabb, "megbeszélősebb" világ, bármennyire is nehéz.