Sokan idéztek az elmúlt két hétben a Prédikátor könyvéből különböző sorokat. Ki-ki különböző okokból, célokból ragadott ki egy-egy mondatot, elemezte,  bontotta ki eszmefuttatássá...

"Mindennek rendelt ideje van,

és ideje van az ég alatt minden akaratnak.

Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak;

ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett.

Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak;

ideje a rontásnak és ideje az építésnek.

Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek;

ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek.

Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének;

ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak.

Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek;

ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.

Ideje van a szaggatásnak és ideje a megvarrásnak;

ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.

Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek;

ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek."

Holott ez az írás csak minden sorával együtt, elemzés nélkül, de minden szavába alaposan belegondolva adja ki azt, amiért íródott. Ez az írás maga a BÖLCSESSÉG. Az élet bölcsessége. Kinek-kinek a maga élete, melynek mindennapjaiban benne van minden: a születés, és a halál, az ültetés és a kiszakítás, a sírás és a nevetés, a szeretet és a gyűlölet, a hadakozás és a békesség.

S életünk része nap, mint nap a politika is, még ha nem is politizálunk mindennap. S életünk része az is, hogy a választások idején a kampányok hatására megváltozik a hangulatunk. Felizzanak a szenvedélyek, csendesebb, vagy hevesebb viták formájában csapnak össze a vélemények, sokszor háttérbe szorítva az élet egyéb, fontos dolgait.

Ám most már vége a választásnak, s az eredményt nem csak tudomásul kell vennünk, hanem viselni is tudnunk kell: a győztesekre szavazóknak, szerénységgel - a vesztesekre voksolóknak, méltósággal. Mert ideje van a megnyugvásnak is.