Sokan írnak naplót mostanában, készítenek Facebook bejegyzéseket, posztolnak fotókat, videókat a közösségi médiában, amelyekből az utókor szakértői rengeteg következtetést tudnak majd levonni, feltéve, ha ezek a nyomok megmaradnak. Mi lenne, ha időkapszulába zárnánk a mai kor ereklyéit, tárgyakat, gondolatokat, üzeneteket, biztos helyre elraknánk őket és a tartályra ráírnánk, ötven év múlva lehet csak felbontani. Mert az időkapszuláknak ez a lényege: egyfajta kommunikáció a jövővel, információátadás a régmúlt időkből.

Juhász Annát is tanította az elmúlt egy év (Fotó: Jász Virág)

• Hogyan élted meg az elmúlt esztendőt?

• Tanított az elmúlt egy év. Sokszor a nehézségek hoznak felismeréseket, vezetnek valami egészen új élet-állapotba, velem is így történt. A tavaly márciusi zárás előtt két nappal volt még egy ötszáz fős rendezvényem, aztán egy időszak véget ért. Nem tudtunk, mibe megyünk éppen bele, meddig fog tartani. Hirtelen elszakadtam a közönségtől, amiért bő tíz éve dolgozom. Az első héten sokat gondolkodtam azon, hogyan folytassam a munkámat, miként tudom segíteni az embereket ezekben a nehéz napokban az irodalommal. Rádöbbentem arra, hogy mekkora szükség is van a tevékenységemre: a könyvek, az olvasás támaszt és vigaszt nyújthat, erőt adhat a nehéz helyzetekben. Habár 2010-ben az élő irodalmi rendezvényeket honosítottam meg és vittem sikerre, gyorsan kialakítottam az új kommunikációs formámat. Heti több bejelentkezéssel, videóval, beszélgetéssel jelentem meg az online térben. Azon dolgoztam, hogy ugyanazt a színvonalat és tartalmat hozzam minden egyes adásban, mint korábban élőben. Hogy a „digitális zajban” valódi forrás legyen egy könyv, egy író, amivel vagy akivel éppen foglalkozom. Emellett olyan munkákba kezdtem bele, amelyekről korábban csak álmodtam: összeállítottam az idei Pilinszky100 centenáriumi megemlékezés alapjait, ami januárban el is indult. Megírtunk egy filmtervemet, ami alapján a film éppen most forog. Frici&Aranka a címe, Karinthy Frigyes és írótársai, feleségeik, szerelmeik izgalmas életéről szól. A karantén alatt sokkal többet lehettem a családommal. Kislányom Mimi elkezdett beszélni, nagyokat sétálunk vele és a férjemmel. Hármunk szövetsége még erősebb lett.

Tóth Tamással, a Frici&Aranka című film rendezőjével (Fotó: Lettner Kriszta)

• Milyen hétköznapi tárgyakat tennél bele az időkapszuládba, amelyek nagyon jellemzőek a mai korra, a te életedre és 50 év múlva a leszármazottaid rácsodálkoznak majd a létezésükre?

• Az időkapszulába betennék egy csomag könyvet: benne lenne apukámtól, Juhász Ferenctől A szarvassá változott fiú verseskönyv, lenne egy Pilinszky és egy József Attila verseskötet és egy Karinthy Frigyes mű. Egy toll és egy füzet is melléjük kerülne, nagyon szeretek jegyzetelni, van egy kedvenc tollam, ami szerencsét hoz, mindig velem van. Ezzel azt szeretném üzenni, hogy az írásbeliség mennyire fontos dolog, mindenképpen meg kell őrizni a jövőben is. Egy okostelefonnak is helye van a csomagban, hiszen ez a tárgy mindig velünk van, életünk része, egyfajta képes napló tele fotókkal, emlékekkel. A családi fotóalbummal pedig szeretném megmutatni szeretteimet - szüleimet, testvéremet, férjemet, kislányomat –akik számomra a legfontosabbak a világon. Az edzőruhám is itt van, tavasszal elkezdtem a szabadban sportolni, nagyon élveztem. Ahogy ismét kisüt a nap, megint megyek – ez a fél-egy óra egyedül, mozgással, zenével nagyon sokat ad. Igazi szabadságot a sok szorongással teli jelenben. A jelenem részei a kislányom kedvenc játékai. Sokat legózunk és babázunk, a kis őzikéje nélkül nem megy sehová, ahogy én sem. Végezetül jöhet még egy maszk, a mai életünk nélkülözhetetlen kelléke.

Férjével Csáky Attilával együtt dolgoznak a Frici&Aranka című filmen (Fotó: Boldog Ati)

• Könyvek, filmek, amiket mostanában olvastál, láttál, amelyek megérintettek, és szeretnéd, ha az utókor is megismerné őket.

• A Beszélgetések - Pilinszky János kötet manapság mindennapos olvasmányom, rengeteg fontos gondolat van benne. Például: "Az életre mi a megoldás? Az életet végig kell élni, mi van azon megoldanivaló? Ha elhagyjuk ezt a mániás megoldáskeresést, belátjuk, hogy a dolgok tetemes részének megoldatlanságában van a megoldása." Szabó Magda Mózes egy, huszonkettő könyve kötelező olvasmány mindenkinek, és nemcsak a családi helyzetek árnyaltsága miatt, hanem azért, mert ez a több évtizede megírt könyv ma, a karantén-valóságunkban igencsak aktuális: mit tud kezdeni egymással több generáció, más-más megéléssel és tapasztalással? Van-e türelmünk az együttéléshez és a másik meghallgatásához? Csodás könyv. Ha már Debrecen és Szabó Magda, harmadikként jöjjön egy kortárs szerző, akit 2019-ben veszítettünk el, és aki a legfontosabb magyar írók egyike: Térey János. Boldogh-ház, Kétmalom utca című, utolsó, befejezetlen kötete, emlékirata fájdalmasan szép olvasmány. Személyes élményem, hogy e könyv kapcsán leveleztem az íróval utoljára, mert apukámról is ír a könyvben egy fejezetet.

"Az a kérdés, hajlandó vagy-e lemenni az őseidért a kútba, vagy sem, és kibírod-e, amit felhozol"

(Térey János)

Önmaga és felmenői históriáját írja meg, benne szülőföldje történetével, hatalmas kutatómunkával, fáradhatatlan kíváncsisággal és őszinteséggel. Ez a többszáz oldalas, hátrahagyott memoár az elmúlt egy év egyik legfontosabb könyve lett számomra.

• Gondolatok, jótanácsok Juhász Annától 2021-ből a jövő számára.

• Higgyél magadban, mert ha a belső hangot követed, és azért teszel, dolgozol, bármit elérhetsz. Olvass minél többet, könyvek és irodalom nélkül nincs teljes élet. A szeretet mindenen átsegít. Mindig szeress, figyelemmel és kíváncsisággal közelítsd meg a világot, sose ítélkezz és becsmérelj másokat.

Az Időkapszula rovat többi írását itt találod: 

Borbély Alexandra élesztőt is küldene