Zrínyi Miklós, gróf (horvátul: Nikola Zrinski) (Csáktornya, 1620. május 3. – Zrínyifalva, 1664. november 18.) horvát bán, Zala és Somogy vármegyék örökös főispánja, nagybirtokos főnemes, költő, hadvezér, politikus és hadtudós. Az azonos nevű „szigetvári hős” dédunokája, méltó tagja a nemzetvédő, főként török ellen folytatott harcairól híres „Zrínyi” családnak. Bár elsősorban politikusnak tartotta magát, és csak mellékesen költőnek, a 17. századi magyar barokk irodalom legkiemelkedőbb alakja volt.
Az Oszmán Birodalom elleni harcot összefogással, nemzeti párt szervezésével kívánta elérni. 1663–64-ben nagy hadi sikereket aratott, azonban a bécsi udvar veszni hagyta sikereit, és békét kötött a szultánnal. Zrínyi bizalma ekkor megrendült a Habsburgok iránt, azonban politikai fellépését 1664-ben, egy Csáktornya melletti vadászaton bekövetkezett váratlan halála megakadályozta. Főbb művei: Mátyás király életéről való elmélkedések, Szigeti veszedelem, Az török áfium ellen való orvosság.
A bélyegen a hadvezér lóháton, hadi öltözetben látható, jobb kezében karddal, az előtérben egyik legismertebb művének Az török áfium ellen való orvosság részlete jelenik meg. A borítékon Zrínyi Miklós mellképe, alatta a Zrínyi család címere szerepel. A bélyegzőben irodalmi munkásságára utalva, a költészet korabeli eszközét, egy lúdtollat tartó kéz látható.
(Forrás: Magyar Posta)
