Az első hetekben még nem értettem, hogy a bevásárlóközpontokat miért mindig a mozgássérült WC-hez közel eső bejáratok felől közelítjük meg, és csupán viccnek véltem, hogy a fogamzásgátló gyógyszerem levelén az utolsó tablettát fedő műanyag fóliát mindig feketére színezte.

Egyszer véletlenül szexmániásnak neveztem, és addig nem bocsátott meg, amíg be nem bizonyíthatta, hogy fél kézzel is el tud bánni mind a tíz melltartóm kapcsával. Megint felhozta, hogy ő csak azért szereti a szexet, mert jó és ingyen van, mire én mondtam volna valamit, de már késő volt.

Tarthatatlannak éreztem már a helyzetet, úgyhogy gondoltam, felkeresem levélben Dr. Ruth, híres angol szexuálpszichológust. Elbújtam a gardróbba, hogy ne lássa, mit csinálok, és elkezdtem írni:

Kedves Dr. Ruth!

Azért írok, hogy megosszam önnel a problémámat. Úgy fest, hogy egy szexmániáshoz mentem hozzá 22 éve. Állandóan szexelni akar, tekintet nélkül arra, hogy mit csinálok, így mosogatás, sepregetés, stb. közben is. Arra lennék kíváncsi, hogy tudna-e...

Ezen a ponton toppant be, és még mielőtt megindokolhattam volna, hogy mit csinálok a gardróbban zseblámpával...

Most fordulok másod ízben a külvilág felé, és remélem, hogy önöknek vagy kedves olvasóiknak lesz valami ötletük, hogy hogy segíthetnék magamon és a férjemen. Egyre jobban aggódom, mivel az évek során nemhogy nem csökken, hanem fokozatosan nő a libidója. Ha smink reklámot látok, már szinte könnybe lábad a szemem. Nem tudom, hogy utoljára mikor tudtam úgy kifesteni magam, hogy nem nyalta le rólam azonnal!

Egy olvasójuk