Ez a csodanövény a csicseri borsó, melyet már időszámításunk előtt 3000 évvel Mezopotámiában táplálékként fogyasztottak.

Élettani hatásait már az ókorban felismerték, így tudatos termesztésébe fogtak Észak-Afrika arab sejkségeiben. A legenda szerint rendszeres fogyasztása nagyban hozzájárult, hogy a többnejűséget elfogadó kultúrákban a férfiak helyt tudjanak állni a számtalan feleség és háremhölgy kielégítésében.

Európába és a Távol-Keletre a középkorban került át, ma elsősorban az indiai konyhában kedvelt zöldségféle.

Napos, meleg, de megfelelően csapadékos területeken terem meg igazán, így a Földközi-tenger parti országok - ezen belül is elsősorban Törökország, Marokkó, Spanyolország és Dél-Franciaország - adják ma az évi 8 millió tonna csicseri borsó termés nagy részét.

Rendkivül gazdag lipidekben, telítetlen zsírsavakban és növényi proteinekben. Emellett jelentős mértékben tartalmaz keményítőt, ásványi sókat (foszfort, potassiumot, magnéziumot, kálciumot, sodiumot és sziliciumot), vasoxidot, B és C vitamint.

Többnyire szárított formában kerül forgalomba, hosszú főzési időt igényel (kb. 1 óra), de a főzéstől nem esik szét, így jól felhasználható akár köretként akár salátában.

A mai arab konyhák egyik legfontosabb zöldségféléje, gyakran készítik a kuszkusszal és más zöldségekkel együtt, önálló fogásként.

A szexualitásra gyakorolt jótékony hatása mellett már a középkorban felfedezték a hasmenés megállítására gyakorolt jótékony hatását. Por alakban pedig segít megelőzni a sebek, sérülések elfertőződését. A porrá tört csicseri borsót vízzel péppé keverve pakolásként, kúraszerűen tehetjük a furunkulusra. A furunkulus így kifakad és magától tisztul, s nem kell sebészkés alá feküdni.