A film egyre demokratikusabb élmény, és ezt a filmes oktatásnak is tükröznie kell. A WFA kezdetektől vallja, hogy nem kíván a Színház és Filmművészeti Egyetem konkurense lenni, és megfelelő elméleti alapozás után elsősorban gyakorlati oldalról közelíti meg a filmkészítést és annak technikáit.
A filmes képzés a Werk Akadémia különösen sikeres ága, a hallgatók jelentős része azonnal el tud helyezkedni a választott szakmájában és gyakorolhatja azt. A Werk két filmes hiányszakmai képzését, a rendezőasszisztens és a naplóvezető (scripter) képzést a Nemzeti Filmalap hallgatói ösztöndíjakkal támogatja.
Az oktatók között megtalálható Csernai Judit, Ferenczy Gábor, Hargittai László-Pamacs, Kovács M. András , Kováts Mihály, Lengyel Zsolt, Lovas Balázs, Makó Mária, Muhi Klára, Réz András, Sós Ágnes, Varró Attila, Zákonyi Tamás.
Az idei bemutató különlegessége, hogy Gál Sándor, végzett hallgató itt mutatja be legújabb munkáját, a Messze az Otthont, amely várhatóan korábbi filmjéhez, Lépj tovább–hoz hasonló sikerszériát fut majd be a nemzetközi fesztiválokon.
- Elsőfilmesnek lenni nem szégyen, nem dicsőség: állapot, amely a második filmmel visszafordíthatatlanul elmúlik. Elsőfilmesnek lenni nem mentség. Mert az elsőbe anyait-apait bele kell adni. Aztán az összes továbbiba is.
Úgy gondolom, hogy a WERK mostani elsőfilmesei is tisztességesen dolgoztak, komolyan vették a mesterségüket. És sikerült jó kis hús-vér történeteket elmesélniük. Ha nem hiszed, nézd meg őket! - ajánlotta a műveket Réz András, a Werk Akadémia művészeti vezetője
A Meting című filmben egy kezdetben hízelgő vacsorameghívás az este egy pontján bizarr fordulatot vesz, amikor kiderül, hogy Zolit nem előléptetés céljából hívták meg neurotikus főnöke és annak bombázó felesége lakásába.
A Szextett című kisfilm egy rövid vicces szatíra 3 párról, akik lakást keresnek egy délutáni légyotthoz. A 17 című alkotásban Lulu 17. szülinapján lélekemelő ajándékot kap, és amikor rájön, mit kapott, szeretné megköszönni.
Vannak helyzetek az életünk során, amikor feltesszük magunknak a kérdést, jó úton haladunk? Jól döntöttünk? Miért tartunk ott, ahol…? Ekkor jól jönne egy tanács, egy segítő kéz, ami helyes útra terel minket, vagy legalább visszaigazolást ad tetteinkre. A papírrepülő egy történet arról, amikor megfeledkezünk a körülöttünk lévőkről, jóllehet már egy kevés odafigyeléssel jelentős javulást érhetünk el társas kapcsolatainkban. Kivált, ha ehhez nem várt, külső segítséget is kapunk egy amolyan „jótevő“ személyében... Jót tenni, pedig nem kerül pénzbe, fáradtságba, és nem is kell tökéletesnek lenni hozzá. Ez csak egy döntés, amit bárki meg tud hozni.
Hogy mi a határ a mainstream és az underground között, nincs leírva egy szabálykönyvben, mégis éles választóvonal húzódik a két műfaj között. A Fejek című alkotában a határ underground oldalán mozgó művészek látásmódját, alkotását, zenéjét, illetve kultúrájuk működését nézzük meg közelebbről. Az underground mindig csak kisebb közönséghez jut el, alkotóik a megérdemeltnél sokkal kevesebb teret kapnak, így célunk megmutatni őket azoknak, akik talán nem is tudnak létezésükről.
És szól a jazz tovább…: Alfonz, az egykori harsonás, halála előtti pillanatában visszaemlékezik egy nagy szerelmével való találkozására. A fiatal harsonás Alfonz Elzával 1929-ben, jazz zenekarával való fellépésük alkalmával ismerkedett meg. A gyönyörű írónő azonnal elbűvölte. E csodálatos találkozás emléke, és a 20-as évek varázsa elevenedik meg Alfonz előtt.
A Csak egy napban egy hagyományos polgári család és egy újgazdag polgári család szerepel. A két család viszonya a vagyoni javakhoz egymással ellentétes. A mindennapjainkat átformáló mobiltelefonhoz is, ami az egyiknek a vágy tárgya lehet, a másiknak gyűlöletes valóság. Bepillantást nyerünk Borka és Nati családjának egy napjába.
Gál Sándor ex-werkes legújabb filmjének tartalmáról: Albert egy fiatal katona, akit a háború messze sodort az otthonától. A rengeteg szenvedés és értelmetlen halál lassan kezdi felemészteni. Hátat fordítva a harctérnek, csak egyetlen célja maradt. Haza szeretne jutni, hogy újra láthassa az édesanyját.
A műfaji változatosságra tehát nem lehet panszunk! Jó szórakozást, és sok sikert a fiatal alkotóknak!
