A már az ókori görögök is által ismert és használt bölcsesség "ép testben ép lélek" mára szinte közhelyes szólammá devalválódott. Sokan talán odáig is eljutnak, hogy érzik, tudják rossz lelkiállapotban vannak, és csupán a fizikai és szellemi túlterhelés rovására írják, idegi kimerültségnek titulálják. Az "idegi kimerültségben" azonban már benne van a lelki egyensúly felborulása. Nem elég tehát némi kikapcsolódás, testi felfrissülés, külső kozmetikai ápolás, lelkünket is alaposan meg kell vizsgálni. Az önbecsülés, önértékelés a lelki egészség legfőbb alapja. Ha:
- úgy érezzük, hogy képtelenek vagyunk életünk irányítására,
- úgy érzékeljük, hogy állandó stressznek vagyunk kitéve,
- kerüljük a kihívásokat,
- rosszat sejtünk és aztán az be is következik,
akkor nagyon valószínű, hogy alacsony az önértékelésünk. - állítja Yves-Alexandre Thalmann svájci pszichológus.
Az egészséges önbecsülés kialakítása, vagy visszaszerzése azzal kezdődik, hogy igyekszünk pontos képet kapni önmagunkról. Legyünk őszinték önmagunkhoz, s vegyük számba ne csak értékeinket, hanem hibáinkat is. Senki sem tökéletes, és nem lehet mindig, mindenben kiváló. Lehet, hogy, amit korábban értéknek hittünk, ma már nem tűnik annak. Bár vigyázat, sokszor megpróbálják önbecsülésünket sárba tiporni, éppen azért mert felismerték a bennünk rejlő értéket, de nem akarják megfelelően értékelni (sem erkölcsileg, sem anyagilag), s nem akarják, hogy "elbízzuk magunkat"!. Ám lehet, hogy értékes adottságunk némi, akár autodidakta, továbbképzésre szorul. De soha ne menjünk bele "elvtelen" kompromisszumokba, mert ez hosszan tartó, s tán soha nem gyógyuló lelki sérülést okozhat. Vizsgáljuk meg, hogy azokban a szituációkban, melyekre "lelkiismeretünk" figyelmeztet, megtettünk-e minden tőlünk telhetőt. Gondoljuk át, hogy milyen problémák borították fel lelki egyensúlyunkat, s ezek közül mit és hogyan tudunk megoldani. S oldjuk is meg. Amit objektív okok miatt nem tudunk most megoldani, azon ne problémázzunk, tegyük át közép- vagy hosszú távú céljaink közé. A lelki egyensúly elvesztésének fontos okozója a stressz. A stresszt okozó helyzeteket azonban csak részben lehet kiiktatni az életünkből, de sok mindent tehetünk a mindennapokban is, hogy enyhítsünk a feszültségen.
Tanuljunk megbirkózni a stresszel!
Korlátozzuk a stresszt okozó helyzeteket! Próbáljuk meg kerülni azokat a helyzeteket, amelyek idegesítenek pl. ha zavar a csúcsforgalomban való közlekedés, akkor induljunk előbb, vagy később a munkahelyre, iskolába.
Osszuk be időnket!
Ha folyton rohanunk, még az egyszerűbb feladatok is stresszt okozhatnak. Egy jó napirend segít csökkenteni az elvesztegetett időt. Így lehetőségünk nyílik, hogy kedvenc időtöltésünknek is hódoljunk.
Beszélgessünk másokkal!
Ne tartsuk a problémáinkat magunkban, jobban fogjuk érezni magunkat, ha ezeket másokkal megbeszéljük. Elkezdeni nehéz. Csak elkezdeni nehéz! Sokat jelent ilyenkor már az is, ha valaki (barát, ismerős, stb.) meghallgat. Lehetséges, hogy az ő tapasztalatai segíthetnek, hogy megtaláljuk a megoldást.
Tanuljunk relaxációs technikát!
A mély légzés, a meditáció, izomrelaxáció, jóga ezek a legegyszerűbb módjai a stressz enyhítésének. Több információ a szakkönyvekből szerezhető be. Vigyázat! A gyógyszerek, az alkohol és a drog csak tüneti kezelést nyújtanak!
