Utcáinkon, tereinken gyakori látvány: az apa kézen fogva sétál gyermekével, közösen veszik birtokba a játszótereket. De azon sem lepődünk meg, ha az áruházak polcai között együtt pakolják meg a bevásárló kosarat. Sőt, sokszor fordul elő, hogy a vasárnapi ebéd után az apa főztjét dicséri a család. Azok az édesapák, akik valamilyen okból elszakadtak családjuktól, gyermekeiktől, ebben az élményben csak ritkán részesülnek, s újra önállósodáásukért sokszor túlontúl nagy árat kell fizetniük. Dr. Hegedűs Istvántól, az Elvált Apák Érdekvédelmi Egyesületének elnökétől ezért először ezt kérdeztük:
- Június 15-én ünnepelték az apákat. Tud az alkalomhoz illő örömteli eseményről, eredményről beszámolni?
- Talán azt, hogy végre foglalkoznak az új családjogi törvénnyel, igaz annak még csak az előterjesztésével. Az egyesületünknek már ez is bizakodásra adhat okot. Azt reméljük, hogy figyelembe veszik a véleményünket. Többek között szeretnénk elérni, hogy az apák jogai egyenlők legyenek az anyákéval, ne csak a terhek jussanak rájuk. A tartásdíj ne váljon egyfajta ex-házastársi adóvá. Realizálni kell az egyenlő vagyonmegosztást, mert a jelenlegi gyakorlatnak köszönhető, hogy a hajléktalanok hatvan-hetven százaléka elvált férfi.
Felvetésünkre - miszerint meglehetősen csöndben állnak ki érdekeik mellett, ellentétben a különböző nő- és anyavédelmi szervezetekkel - dr. Hegedűs István azt válaszolta, kritikusaik épp az ellenkezőjét hangoztatják. Úgy érzi, kevesebb a lehetőségük, mint azoknak a nőszervezeteknek, akik nem csak itthonról, de külföldi egyesületektől is kapják a támogatást, habár a többi uniós országban sem sokkal derűsebb a társadalomban az elvált apák helyzete. Nem véletlen, hogy Angliától Franciaországig szerveznek tiltakozó akciókat, és sok tekintetben előttünk járnak. Példának említette, hogy sok országban elfogadták a közös szülői felügyeleti jogot, az apák többet lehetnek gyermekükkel,ha pedig tartásdíjat kell fizetniük, az reálisabb összeg, mint Magyarországon.
- Egy család felbomlása érzelmileg leginkább a gyermeket érinti. Anyagilag természetesen mindkét szülőt, de amint beszélgetésünk során már említettem, a férfiakat, az apákat halmozottan. Különösen sérülékenyek az élettársi kapcsolatokban élők. Érdemes lenne elgondolkodni a próbaválás bevezetésén, amely a skandináv országokban jól működik. A feleknek igazolniuk kell, hogy három hónapig külön éltek. Sokan ugyanis csak a válás után döbbenek rá arra, a különéléssel mennyi hátrányt szenvednek.
- Mondhatjuk, a férfiak szemszögéből nézve, hogy válás után csak fél apa, és fél gyermek marad egymásnak?
- Sajnos, igen. Főleg a közös szülői felügyelet nélkül, ugyanis ha ez nem lehetséges, sok szempontból lehetetlen az apa szülői kötelességeinek a teljesítése és jogainak gyakorlása. Ha ez létezne, a gyerek is jobban érezné az apja jelenlétét, gyakrabban találkozhatnának,jobban számíthatna az apjára is. A legtöbb országban az egyhetes váltást alkalmazzák. Egy hétig az egyik szülőnél, egy hétig a másiknál él a gyerek. Ezzel a módszerrel a gyermek nem érzi, hogy az egyik szülőtől - általában az apától - teljesen meg van fosztva. Ennek valójában csak akkor lenne akadálya, ha a szülők távol költöznek egymástól, de ez a ritkább - hangzik az érdekvédők elnökének válasza.
- Mit szeretnének az elvált apák érdekében mielőbb elérni?
- Például azt: tartsa szem előtt a társadalom, hogy egy család mit köszönhet az apának. Ne legyenek az apák másodrangú polgárok,akiktől csak követelnek, joguk pedig a legkevesebb. Például: hiába a schengeni egyezmény, ha egy, a családtól külön élő apával megeshet, hogy nem lépheti át az országhatárt gyermekével! Ha szétnézünk a lakásban, az országban, mindenütt látjuk az apák kezének munkáját és érezhetjük az apai szeretetet is. Adjuk meg az elvált apák jogait is, ne csak kötelességeik legyenek!
Forrás: www.ujszo.com
