Az itáliai művészet korszakait gyakran a század olasz megnevezésével jelölik. A 14. század a trecento; nagy festői között: Giotto, Cimabue, Ambrogio Lorenzetti, Gentile da Fabriano, Antonio Pisanello; a 15. sz. a quattrocento: Masaccio, Fra Angelico, Botticelli; a 16. század a cinquecento kora: Leonardo, Raffaello, Michelangelo, Tiziano, Tintoretto, Veronese.
A quattrocento a kora reneszánsz ideje (1420-1500). A cinquecentóra a stílusfejlődés két szakasza esik: a fejlett (1500-1540) és a késő reneszánsz (1540-1580).
A reneszánsz korát Itáliában a 15. század elejétől a 16. század végéig számítjuk. Európa többi országa - néhány évtizedes helyenkénti évszázadnyi késéssel - onnan vette át az új stílust.
A reneszánsszal összefonódó szellemi áramlat, a humanizmus széles körű terjedéséhez a 15. század közepén nagyban hozzájárult Gutenberg találmánya, a könyvnyomtatás. A század végéig számos nyomda alakult az itáliai városokban Németországban, Franciaországban és Angliában, vagy Mátyás alatt Hess András budai nyomdája.
A humanizmus felszabadította a tudományos gondolkodást az egyház gyámsága alól. A 15. században a tudomány és a művészet még nem vált szét egymástól. Firenzében a mesterek körül formálódó művészeti műhelyek voltak a tudományos kutatás központjai. Foglalkoztak a festészeten és a szobrászaton kívül anatómiával, kémiával s a természetkutatás különféle más területeivel. Ilyen sokoldalú, a tudomány és a művészet majdnem minden ágát művelő polihisztor, jellegzetesen reneszánsz egyéniség volt a 15-16. század fordulóján Leonardo da Vinci.
Kevés emberről írtak annyi életrajzot, mint Leonardo da Vinciről. Róla már életében sokat írtak, s azóta szüntelenül jelennek meg róla könyvek, kiadványok.
Leonardo Da Vinci személyét és életét a titokzatosság köde lengi be mind a mai napig. Ez a csodálatos elme, "A" polihisztor sok titkot és talányt hagyott hátra nekünk, csodálatos festményei és elképesztő rajzai mellett. Régebbi írók és kritikusok szinte csak jó, figyelemre méltó, rendkívüli dolgokról számolnak be Leonardo Da Vincit illetően, és szexuális beállítóttságát sem titkolták. Homoszexuális vonzódása már fiatal korában kiderült, pedig abban az időben büntetendő volt, mégis a 16. században a zseni magától értetődő velejárójaként méltányolták.
A feltehetően 1452. április 15-én Empoli közelében született törvénytelen gyermekként Apja, Ser Piero di Antonio da Vinci, ügyvéd. Anyja Caterina, aki ugyancsak törvénytelen gyermek volt. Piero még Leonardo születésének évében feleségül vett egy tizenhat éves lányt, Albiera di Giovanni Amadorit, aki igencsak jó családból származott.
Leonardót különleges felfogóképessége és korán megmutatkozott rajztehetsége okán a firenzei festő és szobrász Andrea del Verocchióhoz adták tanulni.
1474 körül Leonardo viszonyt folytatott egy tizenhét éves festőtanonccal, Jacopo Saltarellivel, ezért törvény elé is idézték, de bizonyíték híján felmentették. Leonardo ugyan még mindig a Verrocchio műhelyben dolgozott de elkezdett önálló festményeket is készíteni. Ilyen például az Angyali üdvözlet is, vagy a Krisztus keresztelése is.
Leonardo első nagy munkája, a firenzei Palazzo Vecchio Szent Bernát-kápolna oltárképére kapta, amihez ugyan alig kezdett hozzá és nem is fejezte be. Bár tetemes összeget vett fel, mint előleget.
1482-ben Leonardo Milánóba költözött. Itt felajánlotta szolgálatait az uralkodó Lodovico Sforzának, és megbízást kap a Sziklás Madonna oltárkép megfestésére, amit 1486-ban fejez be két művész társsával..
Leonardo ezek után rögtön három munkát is kapott. Az egyik, Francesco Sfroza lovas emlékműve, valamint két festmény is, Cecilia Gallerani és Lucrezia Crivelli arcképei. Az utóbbi sajnos nem maradt fent. 1495-1498 között megszületik Az Utolsó vacsora a milánói Santa Maria delle Grazie domonkos rendi templom ebédlőjében, majd Leonardo Velencébe utazik. Mielőtt Velencébe érne, kitérőt tesz Mantovába, ahol megrajzolja Isabella d'Este hercegnő portréját.
1500-ban Leonardo visszatért Firenzébe. Megkezdődött legtermékenyebb festői korszaka. Megfesti Szent Annát a SS. Annunziata-templom számára. Egy év múlva pedig megfestette az Orsós Madonnát. 1507-ben Leonardo visszatért Firenzébe a folytonos örökösödési viták miatt. Ekkor kap felmentést az Anghiari csata befejezésének kötelezettsége alól, majd visszatér Milánóba, ahol elkészítette a Sziklás Madonna újabb változatát. Több életrajzi feljegyzésből tudjuk, hogy 1519. április 23.-án Leonardo elkészítette a végrendeletét, és május 2.án, meg is halt. A legenda szerint a francia király jelenlétében tért át a másvilágra. Ezt több festő is megörökítette. A Szt. Florentin-templomban temették el.
