Az azara-aguti emlős állat, és a rágcsálók rendjébe tartozik. A faj Félix de Azaraspanyol természettudósról kapta a nevét. Mi csak állatkertekben láthatjuk, mert igazi hazája Argentína, Brazília és Paraguay.
Az azara-aguti nappali életmódot folyat, bár emberközeli élőhelyeken – ahol esetleg megzavarhatják – szívesebben jön elő üregéből éjjelente. Alkonyattájt nekivág az erdőnek: élelemszerző körútjain midig ugyanazokon az útvonalakon halad. Üregéből sugár alakban kiinduló járatok vezetnek az erdő mélyére.
Étrendjének alapját lényegében növények – virágok, füvek, gumók, gyümölcsök, különböző növények zsenge szára – alkotják. Általában hátsó lábain ülve mancsával szedi össze és emeli szájához a táplálékot és folyadékot. A gyökerek között és a cserjék rejtekén titkos járatokat váj, ezekben tölti idejének jelentős részét. Ha üregén kívül veszélyt sejt, szőrzetének rejtőszínében bízva ösztönösen összegömbölyödik, majd az alkalmasnak ítélt pillanatban cikázva elinal, és bemenekül az útjába eső első rejtekhelyre.
A nőstény az üregben egy levelekkel és puha szőrszálakkal bélelt fészket készít. 64–100 napig tartó vemhesség után általában 2, ritkábban 4 utód jön világra. Az újszülöttek 200 grammot nyomnak. Születésükkor szemük már kinyílt, testüket szőr borítja. Alig néhány óra elteltével már tudnak járni, és anyjukat követve előmerészkednek az üregből. Az anyaállat, ha veszélyt érez, a kicsinyeket szelíden, nyakuknál fogva megragadva biztonságosabb helyre viszi.
A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján
Forrás: MTI, Wikipédia
