Alig várjuk, hogy valami új információt halljunk, majd az első szembe jövő barátnőnknek elfecsegjük, hogy mit, kivel, hol csinált Noémi, akit az egész évfolyam utál.

Noémit már négy éve ismerem, egy rendkívül dekoratív külsővel rendelkező lány, akit kicsi ésszel áldott meg az ég. Erről persze nem tehet... Általában hetente váltogatja a barátait, vagy párhuzamosan több udvarlót tart. Előfordult már olyan is, hogy egy tanárral kezdett ki, amit mi, a "legjobb barátnői" azonnal szétkürtöltünk az egész iskolában...

A lányokkal a kedvenc témánk Noémi plasztikai műtétei, és azoknak hegei. Érdeklődve és bűbájosan szoktuk megkérni, hogy mutassa meg az újabb beavatkozást, hogy utána jól kinevessük, és kibeszéljük, persze a háta mögött. Természetesen Noémi meg van győződve arról, hogy mi felnézünk rá, és irigykedünk a tökéletes alakjára...

Végül, ha belegondolok, lehet, hogy van benne valami igazság... Hisz miért van az, hogy ekkora örömmel és boldogsággal "kifilézünk" egy szép nőt a háta mögött? Valahol érthető a hozzáállása: tisztában van vele, hogy nem egy okos egyéniség, tehát úgy dönt, hogy a külsejével fog dominálni, a szépségére helyezi a hangsúlyt.

Bárki megtehetné ezt, de akinek van egy kis józan esze, az tudja, hogy ami belül van, az számít! Ez pedig egy óriási közhely! De az a helyzet, hogy a közhelyek irányítják az emberiséget, tehát ha tökéletességre törekszel, ha a legszebb akarsz lenni, viseld a következményeket! Mert ez nem egy norma, ez egy abnormális új jelenség, melyet mindenki lenéz, és pletykál róla...