Mert az csupán látszat, hogy nappal éberek vagyunk, s éjjel álmodunk. A fizikai valóság látszata. Mert az állítás fordítva is igaz. Aki kapott már segítő álmot - vagyis értelmezni tudta azt, mert minden álom segítő -, aki átélt már furcsa véletleneket, vagy meghökkentő - s beigazolódott - megérzéseket, az érti, miről beszélek. Egyetlen valóság létezik: az, amit megélünk, az, ahogy megéljük.

Álomból ébrenlétbe jutni egyetlen pillanat. Ez az a helyzet, amikor a küszöbön vagyunk. Sem itt, sem ott. Vagyis mindkettőben. S ugyanez igaz visszafelé is. Naponta kétszer éljük meg az átváltozást, naponta kétszer lépjük át ezt a bűvös küszöböt. S természetesnek véljük, hogy a két birodalomban más- és más törvények uralkodnak. Mintha nem is lenne közük egymáshoz. Mintha nem is egy ember élné át mindkettőt.

Nincs két egyforma valóság és nincs két egyforma álom. Ébernek lenni annyit jelent, mint meglátni, hogy mindkettő tükör, amely Téged mutat. Kint és bent. Aludni annyit jelent, mint behunyni a szemünket e tükrök előtt, legyen az bármelyik is. Ébernek lenni annyit jelent, mint folyamatos párbeszédben lenni önmagunkkal. Megérteni álmaink üzenetét nem könnyebb és nem nehezebb, mint megérteni, mi is történik velünk, amikor nem alszunk. Mindkettő kódolva van. S csak Te tudod megfejteni saját valóságodat. Úgy kint, mint bent.

"Én úgy vagyok, hogy már százezer éve/nézem, amit meglátok hirtelen./Egy pillanat s kész az idő egésze,/mit százezer ős szemlélget velem." A Dunánál varázslatos szavai pontosan fejezik ki az ébredés küszöb-állapotát. Azt, amikor valamit "meglátok hirtelen". Amikor helyére kerül valami. Amikor megértem-megérzem, hogy az a kis rész, miként simul, illeszkedik az egészbe. Ráébredni valamire annyit jelent, mint összekapcsolni a kintet a benttel, vagy fordítva.

Ébredni nem csak álomból lehet. A létezés minden pillanatában ott a lehetőség, hogy meglássuk hirtelen, miért szenvedünk emberi kapcsolatainkban, miért leszünk betegek, miért nélkülözünk. 

Álom és valóság egyaránt azt szolgálja, hogy megértsük, megtaláljuk valódi énünket.

Azt, amelyet elfed, betemet a sok felvett, ránk kényszerített szerep. Azt, amely félelemből, kishitűségből, megfelelni akarásból, szeretetéhségből nem tud, nem mer megszólalni, megnyilvánulni.

Ébernek lenni annyit jelent, mint álom és valóság küszöbén egyensúlyozva kinyújtani kezünket valódi önmagunk felé.

R.G.