Ez a hormon normál esetben is jelen van a női szervezetben, de túlzott mennyisége számos kellemetlen tünetet idéz elő a PCO-szindrómás nőkben.
A PCOS egy mozaikszó, jelentése policisztás ovárium (petefészek) szindróma, vagy ahogyan szerzői névvel jelölik: Stein-Leventhal szindróma. Bár az elnevezés csak a petefészekre utal, valójában igen összetett, több szervet érintő betegségről van szó.
Az elnevezés azért csalóka, mert az összetett betegségnek csak egyetlen tünetére, a petefészek elváltozására utal, de fontos tudni, hogy e mellett számos egyéb panasz jelentkezhet a PCOS-ban szenvedő nőknél.
Bár a betegség nevét a petefészek elváltozásáról kapta, alapvetően egy hormonális betegségről van szó, amelyre jellemző a férfi nemi hormonnak, az úgynevezett androgénnek a túlsúlya. Ez a hormon normál esetben is jelen van a női szervezetben, de túlzott mennyisége számos kellemetlen tünetet idéz elő a PCO-szindrómás nőkben.
A jellemző panaszok egyike a fokozott szőrnövekedés, mely nem csak a végtagokon, hanem a mellkason és az arcon is jelentkezik. De szintén a túl sok férfi nemi hormonnak köszönhetően gyakran erősen pattanásos bőr és túlsúly jellemzi az érintett nőket.
Az "esztétikai" problémákon túl egyéb tünetek is jelentkeznek. A PCO-szindrómás nők jellemzően vérzészavarral küszködnek. Menstruációjuk a normálisnál sokkal ritkább, vagy egyáltalán nincs. A legtöbb nő emiatt keresi fel orvosát, és az alapos kivizsgálás során derül fény a betegségre.
Hosszabb távon problémát okozhat a meddőség is. A szindróma nevét adó petefészek elváltozás ugyanis úgy alakul ki, hogy a petefészkeken egy vastag, kéregszerű bevonat képződik. Ez a kéreg megakadályozza az érett pete kilökődését, a tüszőrepedést. Ez által lehetetlenné válik a megtermékenyülés.
A meg nem repedt tüszők maradványaiból alakulnak ki a folyadékot tartalmazó ciszták, ami az ultrahang vizsgálatkor a jellegzetes ún. policisztás ultrahang képet adja.
A betegség rendkívül változatosan zajlik. A számos lehetséges tünet közül nem mindenkinél alakul ki mindegyik. A menstruáció rendszertelensége, vagy teljes hiánya, az elhízás, az aknés bőr, a szőrösödés és a cisztás, esetleg megnagyobbodott petefészkek jelentik a PCOS klasszikus tüneteit, de emellett számos anyagcsere eltérés illetve kóros laborlelet is színesítheti a képet.
Ezek közé tartozik a lipid szintek emelkedése, illetve a szénhidrát anyagcsere kisiklása. Mivel a test szövetei érzéketlenek az inzulinra, ezért azt a szervezet egyre nagyobb mennyiségben termeli, ez pedig kezelés nélkül cukorbetegség kialakulásához vezethet. Mindemellett az egymást követő ovuláció mentes ciklusok miatt az ösztrogén szint is folyamatosan magas, ami hosszú távon hajlamosít a méh- illetve az emlőrák kialakulására.
Bár a férfi hormonok okozta külső "jelek" (túlsúly, szőrösödés, zsíros, pattanásos bőr) alapján is felmerülhetne a PCOS gyanúja, inkább az a jellemző, hogy vérzészavarral, esetleg fogamzási nehézséggel keresi meg a nő az orvosát.
A panaszok alapos kikérdezése, a vérvizsgálat, valamint hasi illetve hüvelyi ultrahang rendszerint elvezet a diagnózisig. A hormonszintekben (pl. LH- vagy luteinizáló hormon, férfi nemi hormon, stb.) általában nincsenek nagyon durva eltérések a normálishoz viszonyítva, sőt, ha valamelyik szintje jelenősen emelkedett, az a PCOS ellen szól.
Fontos tudni azt is, hogy bár az inzulin-rezisztencia fennáll, kezdetben a vércukor szint nem feltétlenül tér el a normálistól, de az inzulin szint már emelkedett lehet. Ezért fontos, hogy a rutinszerű vércukormérésen túl az inzulin szintet is kontrollálja a vizsgáló orvos. A pontos diagnózishoz szükség van az ún. terheléses vércukormérésre, amikor is egy pohár cukros víz megivása után meghatározott időközönként vesznek vért a betegtől.
Milyen kezelési lehetőségek vannak jelenleg?
