Pontosabban nem mertem elvárásokat fogalmazni, mivel az énekesnő a vokálszerepeitől kezdve a Jazz+Azon át a legutóbbi Cotton Club Singersig bezárólag már rengeteg szerepben bizonyított. Az első szólólemezéről nem is beszélve. Bár arról ne is essék túl sok szó, ugyanis halva született, minőségileg hiába emelkedett ki jócskán a magyar átlagból. Kiadói szempontból hatalmas melléfogás volt: nem lehetett beszerezni, így különösebb visszhang nélkül maradt, és a nagyközönség jóformán nem is tud róla.
Fogalmam sem volt tehát, Orsi milyen stílusba invitál. Semmin sem lepődtem volna meg, meggyőződésem, hogy tehetsége révén bármelyik stílusban elvarázsolna. Utólag belegondolva, az előjelek azért többé-kevésbé kikövezték az utat: az albumról néhány nappal a megjelenése előtt megismert Túl szép című felvétel és a tény, hogy mostantól az elindult szólópályájából eredően csak önmagára számíthat, egyértelművé tették, hogy korunknak megfelelő popzenével rukkol elő. Olyannal, amellyel elvileg a legszélesebb közönségréteg szólítható meg.
Orsi a Szűzriadó nevű csapat után több előadó és zenekar mellett vokálozott (például az alternatív díva, Tereskova és a Kimnowak dalaiban), majd országos ismertséget Geszti Péter oldalán, a Jazz+Az tagjaként szerzett. A popkvartett feloszlása után a szvinges-dzsesszes Cotton Club Singersben folytatódott pályafutása. Az idő múlásával egyre jobban kacérkodott a szólókarrierrel. Első szólólemezével, még az énekegyüttes tagjaként, 2005-ben állt elő, Egy szó címmel - a formáció kiadója, a GEG Records gondozásában látott, vagyis ahogy említettem, nem igazán látott napvilágot... A korong szerzője és producere Szakos Krisztián, aki leginkább Ákos zenekarának billentyűseként ismert. Minden bizonnyal Orsi is a kiadó számlájára írja első albuma bukását, s nem saját magában kereste ennek okait, a második nagylemezén ugyanis nem sokat változtatott az előző receptjén, vagy inkább maradjunk annyiban, hogy a második az első egyenes folytatása. Mindössze az elsőre jellemző nyomasztó hangulat lett valamivel oldottabb és színesebb. Közben januárban kilépett a Cotton Club Singersből, így Az igazi szerep című albuma szólópályájának első jelentős állomása.
Az igényesen kivitelezett CD-borítón Orsi a Mátrix-hősnőt, Trinityt idézi meg. A tartalom ismét Szakos Krisztián szerzői és produceri munkája, de maga az énekesnő is besegített neki, három szerzemény társszerzőjeként tűnik fel. A lemez elektronikus alapú felvételeket vonultat fel, élő hangszerekkel: gitárral, basszusgitárral, zongorával, fuvolával és csellóval vegyítve. Keményebb ritmusok, dinamikus basszusok, digitális effektek és élő hangszerek tökéletes keveréke. Modern, s közben rendkívül dallamos. A pörgős dalok közé mindössze két lassúbb: a Két lehetőség (ez határeset) és a Neked szól című vegyült, vagyis az utóbbi zárja a korongot és bontja meg a szinte végig egyenletes tempót, hangulatot. Az album színesebb, mégis egységesebb és meggyőzőbb, mint az előző, Orsi éneke végig elsőrangú. Feltűnik rajta két társa az egykori Jazz+Azból: Váczi Eszter vokálozik, Behumi Dóri fuvolázik. Vokalistaként (és nem rapperként!) Sub Bass Monster is hallható, az Átkozott című felvételben. Az egykori warpigsos Eszenyi Péter a Technicolorban vokálozik és rappel, valamint társszerzőként is közreműködik a dalban.
Az első két-három meghallhatás után azt szűrtem le, hogy a szövegvilág gyengébb, mint a zene, hiányoznak az emlékezetes témák. Később változott a véleményem, mivel a mondanivaló sokszor a sorok között bújik meg. Ez nem negatívum, hiszen épp a szövegvilág mélységéről tesz tanúbizonyságot, tényleg sokszor meg kell hallgatni ahhoz, hogy minden pillanatát tökéletesen felfedezzük és megismerjük.
Az már képezheti vita tárgyát, miért az Egy szó című lemezen is hallható (igaz, egy másik, kezdetlegesebb változatban) Túl szép című szerzeményre esett a választás a korong népszerűsítése kapcsán - nem biztos, hogy ez jó döntés.
De ennél van egy nagyobb negatívuma is az albumnak, bár ennek nincs köze a kivitelezéshez. A CD az említett Neked szól című felvétellel zárul. Nem tudom, pontosan kinek szól. Mármint a nagylemez. Azt írtam, hogy Orsi széles közönségréteget próbál meg maga mellé állítani. Olyan érzésem van, hogy ezzel nem fog. Csak pár száz embert. Hiába a tökéletesség, a maximalizmus.
A média felvállalta ugyan, komoly sajtóvisszhang is társul hozzá (köszönhetően a multinacionális lemezkiadójának, a Warner alá tartozó Magneoton/ mTonnak), csakhogy ezek nem változtatnak a tényen: miszerint az ilyen stílus Magyarországon nem vonz számottevő vásárlóréteget. A világ számos pontján mostanság ez a popzene a leginkább eladható, Magyarországon sajnos korántsem. Nagy kár. Nagyon-nagy kár.
PUHA JÓZSEF
Forrás: www.ujszo.com
