1809. májusának végén foglalták el a francia katonák Sopront mintegy fél évre. A beszállásolt egyenruhások, akiknek a parancs szerint a napi 7 deci fejadagon túl csak este kilencig volt szabad az úgynevezett Buschenschankokban bort kimérni, természetesen fizettek, méghozzá frankkal.
A helyi gazdák gyorsan rájöttek, hogy a katonáknak kétféle pénze van: a fehér, amit Napóleon a háborús kiadások fedezésére nyomatott, és a régi kék színű, ami nyilvánvalóan értékesebb volt. Így aztán a fifikás borászok legjobb boraikat kizárólag a kék színű pénzért voltak hajlandók kimérni, és amikor eljött "az igazság pillanata", vagyis fizetni kellett, csak annyit mondtak: kék frankot!
Így ragadt rá erre a borra a kékfrankos név, így is terjedt el szerte Európában. A történet vicces, de sajnos nem igaz. A kutatások szerint már csak azért sem, mert abban az időben Sopron környékén elsősorban fehér szőlőket termesztettek: a Zapfnert, vagyis a furmintot, illetve a Weyrert, azaz a sárga muskotályt. De ami ennél is jobb érv, hogy abban az időben Franciaországban egyáltalán nem volt papírpénz forgalomban.
Ami biztos, hogy a Soproni Történelmi Borvidék zászlóshajója ma a kékfrankos, de azt nem tudni, hogy valójában honnan is ered. Egyes szakanyagok szerint származhatott Franciaországból, Portugáliából vagy a Kaszpi-tenger környékéről. Vannak, akik szerint honfoglaló őseink hozták magukkal a vesszőket. Mások szerint a törökök keze van a dologban. Megint mások egy ókori eredetű pannon szőlőfajtáról beszélnek. Barna vagy vadfekete néven emlegetik már a XIII. században.
Ugye, milyen izgalmas dolog a boron keresztül nézni a világtörténelmet?
A tradíciók és a modern technológiák ötvözésének köszönhetően a soproni borok az utóbbi években látványos változáson mentek keresztül. Lágyabbak a kékfrankosok, bársonyosabbak íz- és zamatviláguk, és a fehérborok is egyre különlegesebbek!
Lapozzatok bele ebbe a gyönyörű, izgalmas és tartalmas könyvbe! Ismerkedjetek meg azokkal a fiatal borászokkal is, akik tovább viszik szüleik - nem ritkán már több emberöltőn keresztül megőrzött hagyományait. Ajándéknak is remek, mert a kiadó gondoskodott a német és az angol fordításról is! Ja, és ne feledjetek hozzá kortyolni egy jó kis kékfrankost!
A kötetet a Sopron Régió Turisztikai Központ Nonprofit Kft. adta ki.
