Mikor először volt szerencsém 14 éves koromban Párizsba utazni, emlékszem, nagyon nagy kő esett le a szívemről. Megtaláltam ugyanis Párizsban egy Chevignon boltot - a márka azóta Magyarországról már szinte teljesen kivonult -, ahol, mivel leértékelés volt, még vásárolhattam is. Megkönnyebbülésem oka az volt, hogy megbizonyosodtam arról, hogy a Budapesten kapható márka Párizsban valóban létezik, és hogy én ezek szerint itthon ugyanazt kapom, amit Párizsban, a divat fővárosában is megvehetek, nem pedig valami KK-Európára szabott másolatot.
Budapest akkoriban (1996 körül) szinte még sehogy sem állt a nemzetközi divatházak terén. Belvárosunk a maihoz képest siralmas kínálatát nyújtotta a vezető divatmárkáknak. Fejlődése viszont rohamosan haladt, és úgy tűnik, 2006-ra döntő ponthoz érkezett. Nyár elején ugyanis megnyílik Budapesten a főleg táskáiról nevezetes Louis Vuitton divatház boltja az Andrássy úton, az Operaház mellett. A közeledő nyitás miatt a cég az Operabál előestéjén egy kisebb kiállítást rendezett mára már kultikussá vált termékeiből. Erről olvashatnak, bár egy kissé megkésve, az alábbiakban.
Louis Vuitton 1854-ben nyitotta meg első boltját Párizsban. Az alapító által gründolt cég kiváló, luxusminőségű termékeivel - ekkoriban a cég főleg különféle, utazás során használatos táskákat készített - az 1867-es párizsi Világkiállításon már kiállítóként szerepelt. 1885-ben nyílik meg a főleg luxusminőségű utazókellékeket gyártó cég első londoni boltja az Oxford street-en, a márka logója ekkor már az általunk is ismert, egymásra helyezett és egymást keresztező L-V-betűpár. Ezt a márkajelzést már nem az alapító, hanem fia, a cég vezetését apjától megöröklő Georges Vuitton vezette be. Az ő munkássága nyomán alakult ki a cég klasszikus arculata: ő találta ki a világos- és sötétbarna aprókockás úgynevezett Damier vásznat, majd a stilizált virág- és csillagmotívumokkal, illetve a keresztbetűs márkajelzéssel tarkított Monogramos vásznat is.
A cég 1977-ben még csak két nagy bolttal rendelkezett, de bevételük már ekkor is 10 millió Dollár körüli összegre rúgott. Az 1978-as évvel kezdődött meg a Louis Vuitton expanziója az első bolt megnyitásával Japánban. Ezután sorra nyíltak a divatház üzletei a világ minden kontinensén. 1989-re már világszerte 130 üzlete volt a cégnek, s 2000-ben megnyílt az első afrikai bolt is, a marokkói Marrakesh-ben. 1987-ben a Möet Hennesy és a Louis Vuitton cégek fúziójával megalakult az LVMH konzorcium. A 90-es évek a cég temékprofiljának szélesítésével teltek. Sorra jöttek az útikönyv, naptár, óra, és tollkollekciók. A klasszikus vonalhoz tartozó, arisztokratikus darabok mellé fiatalos, extravagánsabb táskák és kiegészítők kerültek a világhálózat üzleteinek polcaira. 1998-ban Marc Jacobs divattervező lett a Louis Vuitton művészeti vezetője. Jacobs férfi és női ruhakollekciói átszabták a cég arculatát: a Louis Vuitton divatházzá vált.
Az Operaház egyik kerengőjében megrendezésre került kiállítás alkalmat nyújtott a meghívóval rendelkező érdeklődőnek, hogy bepillantson a több mint 150 éves múlttal bíró divatház 'Louis Vuitton örökségként' aposztrofált tárgytörténetébe. Sajnálatos módon csak a meghívottaknak szólt az a 'történelmi utazás', amelyen Möet pezsgővel a kezünkben vehettünk részt, mivel a kiállítást sehol sem hirdették meg a nagyközönségnek. Ez az elitizmus önmagában persze nem volna meglepő egy olyan luxuscégtől, ami a világ egyik legnagyobbika, s amely nevéhez többek között jachtkupa és oldsmobil verseny is fűződik. De ha már, és nem is alaptalanul, oly nagy kultúrtörténeti jelentőséget tulajdonít magának a Louis Vuitton, akkor pár napra igazán megnyílhatott volna az apró, de érdekes kiállítás tere szélesebb kör előtt is. Gyanúm szerint nem egy érdeklődő töltött volna el egy bő negyedórát az Operaház kellemes környezetében e finom ízléssel megalkotott tárgyak között. A kiállítást viszont a sajtónak és a 'márka hazai barátainak' lett meghirdetve, ennek ellenére nem volt például sajtótájékoztató, ahol kérdéseinket feltehettük volna, és a tárlat szemlélése során is jóformán csak az ismertető táblák szövegeire voltunk utalva. A táblák szövege is hagyott némi kívánnivalót maga után: idegesítő volt például az ultra szó fokozott használata, volt például olyan kiírás, ahol az ultramodern és az ultranőies kifejezések egyazon mondatban szerepeltek. A patinás cég szigorúan kézzel készített darabjai viszont mindezekért kárpótoltak. Nyomon követhettünk a cég történetét az alapítástól egészen napjainkig.
Láthattuk a nagy utazótáskákat és utazóbőröndöket is. Utóbbiakat lehetne utazószekrénynek is nevezni, méreteiket és funkciójukat tekintve: nem egyben például a számtalan fiók mellett fogasok és vállfák is helyet kaptak. A finommívű pipereszekrények egyszerű eleganciája is könnyen ámulatba ejtette a látogatót. A 19.-századi darabok főleg a vasút kiépülésének révén lehetővé vált utazások kényelmessé tételére készültek. A kiállítás érdekes darabja volt például a Savorgan de Brazza olasz származású francia felfedező - róla lett elnevezve Kongó fővárosa, Brazzaville - táskába rejtett kihajtható utazóágya is.
Természetesen bemutatásra kerültek a későbbi táskák és kiegészítők is, a legfrissebb, 2005-ös darabokkal bezárólag, tollak, útikönyvek, kendők, és órák, na meg azok a táskák is ,amelyekkel egyenlőre legközelebb Bécsben, illetve az MTV hip-hop- és r'n'b-sztárjainak videoklipjeiben találkozhat a magyar vásárlóközönség.
Mindent összevetve egy nagyszerű darabokból álló kiállítást nézhetett meg az esprit des bagatelles-el bíró érdeklődő. Csak azt sajnálom, hogy olyan kevesen nézhettük meg.
Ligetfalvi Gergely
