A magyar grófnő az első vámpír a magyar történelemben, s eleddig utolsó is, hacsak nem számítjuk, hogy Drakula figurájának megalkotásában is volt némi részünk: a misztikus, vérszívó havasalföldi grófról Vámbéry Ármin mesélt Stokernek, aki megírta belőle viághírű regényét...
Erzsébet a kor egyik legnagyobb hatalmú főura, a törökverő "fekete bég", Nádasdy Ferenc özvegye volt. A vérgrófnőt boszorkányság vádjával örök várfogságra ítélték. Állítólag ugyanis bestiális szexuális vágyaival kínozta szolgálóit és ifjú lánykák vérében fürdött, hogy így őrizze meg szépségét mindörökre.
A 20. században állítólagos naplója is előkerült: "Ma felhoztának nekem három leányt az faluból és én meghágatám őket szilaj csődörömmel és vérüket szívám az ajkukon át. Azután pediglen még öt szűz leánykát hozának és az háromnak és ötnek az vérüket vevék és azon veres vérben azonmód megferedék és bőröm lecsillapodék vala"
A vért mint életelixírt egy véletlen folytán a grófnő maga találta fel. Történt ugyanis, hogy egy óvatlan szolgálója erősebben rántotta meg a fésűt asszonya hajában a reggeli öltöztetéskor, mire Erzsébet arcát azonmód elöntötte a méreg pírja.
Oly hirtelen, oly erősen, egyetlen szó nélkül ütötte szájon a szolgálót, hogy annak rögvest vére serkent, úgy, hogy az úrnő keze feje is véres lett. Amint azt megtörölte, észrevette, hogy a koráról árulkodó, feszülő erek visszasimultak, bőre pedig egyszerre mintha fehér selyemmé változott volna...
Megtalálta tehát a bűbájossággal olyan régóta keresett varázsszert. A vádirat szerint nem érte be a fiatalító vérrel. Birtokának szűzeit különféle kegyetlen kínzásoknak vetett alá, volt, akiket megkorbácsolt vagy megcsonkított, majd lábuknál fogva felakasztott és vérüket vette. Sőt ivott is a vérből, kezdetben arany serlegből, később már egyenesen testükből.
Erzsébetet, miután személyes ellensége, Thurzó nádor elfogatta boszorkányság vádjával, per és ítélet nélkül a csejtei várban befalazva tartották haláláig. Itt is halt meg, elborult elmével, 54 évesen.
DDL
