A napokban Budapestre visszaérkezett busz 2001-ben épült és akkoriban a XXI. század Ikarusának szánták. A típusból összesen 11 darabot gyártottak az Egyesült Királyságba, ahol az Arriva üzemeltetésében közlekedtek. A DAF alvázra épített kocsik teljesen új formatervükkel és új műszaki megoldásaikkal jelentős fejlesztésnek számítottak és a brit városokban napjainkig futottak.
A 2000-ben bemutatott alacsony padlós, jobb kormányos városi típus már részben alacsony padlós volt, beltere a Budapesten máig közlekedő Ikarus 400-as típuscsaládba tartozó kortársainál több részletében kidolgozottabb, továbbfejlesztett: az utastér mentes volt a látható csavaroktól és a balesetveszélyes élektől. Bár finanszírozási okokból a rendkívül ígéretes típusból tizenegy kocsinál több nem épülhetett, a legendás Ikarus gyár tervezői és mérnökei bebizonyíthatták, hogy képesek a nyugat-európai piacok megrendelésére is korszerű autóbuszokat tervezni még a 2000-es évek legelején is.
Az egykori Ikarus csak a külföldi országokban közel 300.000 autóbuszt tudott egykor értékesíteni, így a magyar buszok közel sem csak a hazai utak emlékezetes legendáinak számítanak. Csupán Nagy-Britanniába 1948 és a kétezres évek eleje között mintegy 354 Ikarus került, köztük a tizenegy Ikarus Polaris. Egyúttal a Polaris volt az utolsó a gyár egyedi igényekre készült termékei között.
Így a szakemberek úgy érezték, hogy a magyar járműipar és a közlekedéstörténet szempontjából fontos mérföldkőnek számító autóbuszt megmentik a bontótól és a feledéstől. A buszt az angliai Leedshez közeli Arriva telephelyről, Cleckheatonból hozták haza, a jármű a Csatornán kompon, a kontinensen pedig a biztonságos szállítás érdekében tréleren érkezett meg szülővárosába, Budapestre.
A megújuló Közlekedési Múzeum tavaly év végén vásárolta meg az utolsóként legyártott tíz Ikarus 66-os „faros” autóbusz egyikét. A most hazatért Ikarus Polarissal a múzeum folytatja a gyűjteményéből fájóan hiányzó, de meghatározó, legendás magyar járművek megmentését.
