"A könyvbe valamennyi, a Cseh Tamás Program Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató Alprogram keretében 2015 tavaszától egy éven át havonta egyszer lezajlott élő beszélgetés szerkesztett változata bekerült. Menet közben alakult úgy, hogy a sorozatból könyv lesz, miután ezek az estek nagyon jól sikerültek, nagyon sok hasznos és érdekes információ került felszínre a hatvanas, hetvenes évek magyar könnyűzenéjének történetéből" - mondta a szerzők egyike, Poós Zoltán író, költő, újságíró az MTI-nek.
A Jaffa Kiadó által gondozott kötetben tizenegy érdekes beszélgetés olvasható, a kikérdezett zenészek, előadók között található Zalatnay Sarolta, Balázs Fecó és Horváth Attila, Boros Lajos és Trunkos András, Bródy János, Frenreisz Károly, Kóbor János, Nagy Feró és Németh Alajos, Pataky Attila, Schuster Lóránt, Szörényi Levente és Török Ádám. Az Azok a régi csibészek címmel futott beszélgetős estek az Akvárium Klubban, a Várkert Bazárban, végül a Rockmúzeumban zajlottak.
A szerző szerint számos, a közvélemény előtt korábban ismeretlen sztori hangzott el ezeken a beszélgetéseken és olyan összefüggéseket raktak helyre a zenészek, amelyek az elmúlt fél évszázad során még nem lettek egyértelműen tisztázva. Hangsúlyozta: még az olyan színes történetek is hozzáadnak a kor megismeréséhez, hogy Zalatnay Sarolta az ORI-székházban összefutott Kádár Jánossal, aki megkérdezte tőle, ő énekli-e a János bácsi pipája című dalt.
"A lista többé-kevésbé lefedi a legfontosabb előadók, formációk körét. Voltak, akiket különböző okokból nem sikerült megszólaltatnunk, Somló Tamás például igent mondott a felkérésünkre, de sajnos a betegsége, majd a halála megakadályozta a beszélgetést. Alapvetően a hatvanas években indult nagy generáció fajsúlyos képviselőivel ültünk le, időben a nyolcvanas évek elejéig jutottunk el" - jegyezte meg Poós Zoltán.
Ahogy a könyvben is olvasható, Bródy János szerint a könnyűzene zenei, irodalmi iparművészet, a Cseh Tamás Program pedig egyértelműen felvállalta a magyar könnyűzenei örökség kulturális értékként kezelését. A társszerző szerint számos olyan pont volt az elmúlt évtizedekben, ami ezt a megközelítést megalapozta, példaként említette az Ezek a fiatalok című, 1967-ben bemutatott filmet, az első magyar beatlemez, az Omega Trombitás Frédi... című albuma megjelenését 1968-ban, a Képzelt riport... vígszínházi premierjét 1973-ban vagy az első rockopera, az István, a király tíz évvel későbbi bemutatóját. Fontos elemnek nevezte a folyamatban Ungvári Tamás és Sükösd Mihály könyveit, amelyek a rock and rollt az ellenkultúra legfontosabb megnyilvánulásaként elemezték.
"A rock and roll persze a szocializmus mézesmadzaga is volt, ezzel adták el az ifjúsági sajtót. Közben pedig a zenészek is élhettek a megnyíló lehetőségekkel" - tette hozzá Poós Zoltán. Kitért arra, számára is új információ volt Nagy Ferótól és Németh Lojzitól hallani, hogy 1981-ben az óbudai Hajógyári-szigeten rendezett szuperkoncerten a Dinamit azért nem lépett fel, mert szolidaritást vállalt a Beatrice kitiltása ellen. Vagy - tette hozzá - az sem közismert sztori, hogy Vikidál Gyula egy konténerben akart becsatlakozni a színpadra egy Korál-koncerten.
Poós Zoltán úgy vélte, hogy bár a hazai rockzene irodalma ma már igen tekintélyes, még sincs átbeszélve sok mindent. Szerinte minden fórumot meg kell ragadni annak érdekében, hogy a populáris kultúrát mai háttérzenei funkciójából visszahelyezzék fontos társadalomformáló szerepébe, amelyet a hatvanas, hetvenes években játszott. "Szomorúnak tartom, hogy a mai ifjúság az Omegától csak a Petróleumlámpát ismeri, miközben elképesztő életmű áll a zenekar mögött".
