Pedig ez lenne a győztes recept és ezáltal a szeretet és önmagunk vállalása, ott ül majd a mosolygós arcunkon, ami védetté tesz bennünket minden agresszióval szemben.

- De amúgy, erre is vigyázz, mert ha csak tanult eszköz, akkor csak elfojtasz!...

És persze ne mutogass másra, ne keress mankót, pótcselekvést...az igaz, hogy  be vagy kódolva születésedtől fogva bizonyos alapattitűdökre, számmisztika, horoszkóp, szülők, nevelés, környezet, és  már kialakultál mielőtt anyád rád mosolygott, de kosként menj magadnak, keresd a belső hangot, ....és ne félj a vihartól, a sebektől, járd a te hitt utad. Igaz, belehalsz egy-kétszer, de ugye a férgese hulljon, ...azonban, ha túlélted -igazgyöngyök lesznek ezek. Jó, még így is beleilleszthető...ha akarom...

De...már megint a szavak mágikus manipulációja, ez nem más mint manipuláció,  és ez is üzlet lett!

Tudjuk... rohadt nagy káosz lenne ebben a káoszos világban, ha mindenki napi megérzései szintjén önmagát, a napi magát adná. Ha nem venné fel a nevelése, környezete által belevert, felvett maszkját, álarcát. Mert az is lehet, hogy csak elbújni, csendben megpihenni vagyunk a maszk alatt, lehet, hogy csak kikapcsolódni, csak  egy kicsit játszani, hiszen ez által is önmagunkkal ismerkedünk. Mert kell!   

Ahogy kellenek a szigorúságos és gyűlöletes főnökeink, akik rákényszerítenek, akik felvállalják a csendes ellenség szerepét, mert ha szabadságot kapnánk, ha nem lennének mankóink, ha csak önmagunk urai lennénk... magunk ellen fordulnánk a legjobb esetben.

Nagy csapda ez a sok írott bölcsesség, és jó üzlet lett az "önzetlen"segítség, az ún. önismereti játékok, de csendben mondom- az orvosok sem jobbak, de ők ugye szintén önvédelemből nem emberek, ha segítséget kérünk tőlük. Minden mindennel nagyon összefügg.

 A legjobban azt gyűlölöm, amikor azt mondják, hogy dolgozd fel, azaz dolgozza fel az ember a traumáit, a gyermekkorát, a halált, a válását.

Csak így dolgozza fel.! Hogyan? Hány kiló ebből, abból, esetleg egy csipetnyi?... á, semmi!  Dolgozza fel! De az se semmi, hogy abban is hibás az ember fia-lánya ha befuccsolt egy kapcsolata, mert nem dolgozott ezzel kellőképpen, mondják.

Merthogy figyelembe kell venni, hogy a férfi agyfélteke, és a női mennyire más, és ezáltal abszolút másképpen értelmezik, látják a dolgokat. Tehát analizáljunk, gondolkozzunk, értelmezzünk, fordítsuk le - mielőtt megszólalunk, érzünk, lépünk. Érzelmi, férfi-női helyzetben...? És még hülyének is érezze magát az ember, hogy nem megy, nem tudja?

Fel a fejjel, valamire jók a kitérők is, ha meg is vezetnek bennünket. 

Az egyetlen, nekem bevált, segítség a bajokban, és eszköz, hogy lehetőleg minden negatív gondolatot száműzök, ...de ugye ehhez olykor süketnek is kell lenni, és kirekeszteni magunkat a való világból...Sajnos ehhez még ugye az is szükségeltetik, hogy olyan emberekkel tarts kapcsolatot, akik hasonlóan gondolkodnak. Szándékos beszűkülés. Nehéz. De működik, igaz lassan, de működik. Visszaesésekkel, mint minden,  de az egyetlen mankó. Igaz, olykor a tényeket sem szabad  figyelembe venned, meg kell tanulnod a nyilvánvaló dolgokat sem tényként kezelni,...de ez manapság nem nehéz, hiszen csak hinni nehéz.

Ha hinni akarsz, akkor is lépést kell tartani az információ világával,mivel nem szabad bezárkózni...hinni kell, hagyni, hogy megszűrje az agy, a hit, és a bizonyos te.

Miben akarsz hinni? Hogy van értelme az életnek, a munkádnak, a napi nemszeretem tetteidnek, robotolásodnak, abban, hogy gyereket jól neveled, az emberi kapcsolataidban haladsz valahova, aminek értelme van, aminek gyümölcse vagyon valahol, valamiben.

Ha fiatal vagy valami hajt és magad sem érted, miért megy arra ,és miért nem lehetsz máris kész és megfelelő mindenkinek, "lázad a vágyad", ha bölcsebb korba lépsz, akkor szorít az idő és lelassul a láb...többet topogsz.

A hit mindenkinek fontos és nehéz és ritka kincs.

Ha pénz gyűjtöttél eddig, megépítetted a még nagyobb félelmed, a börtönöd a várad is, a maszkod is, de ez is megvéd attól, amiért megtetted. Mindenesetre sok mindentől megóv.

 A te választásod volt, de neked is nagy ára volt, és lesz és van.

Ha máshova vitted az életed, nem gyűjtöttél pénz-óvóhelyet öregségedre sem, másban gazdagodtál, másban hittél. Ez is a te választásod volt.

Ilyenek vagyunk, voltunk, kerek a föld.

Ne ítélkezz, hogy ne ítéltess! Nehéz gyakorolni, és nagyon sok zsetont elveszítesz, ha rossz gyerek maradsz. Muszáj felnőni.

Ne keress pénzért barátot, társat- ne várj bajban szemet, figyelmet, minden ok-okozati összefüggésben is van, ne feledd! Ezt hamar felismerted? Mindennek ára van...

Óvjuk, neveljük, ismerkedünk magunkkal, szerepeket kapunk, minden fellépésünk, premier, és abból mindenkinek bőven jut. Nincs lehetőségünk új előadásra, csak gyakorlásra. Nem csoda, ha jelmezeket öltünk, maszkokat hordunk és örülünk, ha néha magunkra találhatunk egy-egy szerepben, egy-egy monológban.

Az a szép, amikor ez a csoda létrejön, amikor egyensúlyban vagyunk magunkkal, és ha ennek más is részese, ha létrejön, hogy igazán a saját arcunk látszik. Úgy kívül, mint belül.

És a legnagyobb csoda, ha ebből erőt, hitet meríthetünk és ezt sokáig meg tudjuk őrizni, hiszen az élet folytonos megújulás és változás.

Amúgy hitem szerint egymást nem tudjuk nagyon félrevezetni, csak magunkat, hiszen érzékeinkkel pontosan be tudjuk mérni a felénk irányuló és ránk ható energiát. Ebben csak a saját korlátaink akadályoznak meg bennünket. A szerepjátékok, maszkok benne vannak a nagy forgatókönyvben, ezért lényegtelenek.

A lényeges dolgokat amúgy sem lehet hétköznapi életünkben elmondani, de azzal a bizonyos tükörrel jó jóban lenni, még akkor is, ha felvesszük a maszkot.