Pár évvel ezelőtt önként jelentkezőkkel végeztek kísérleteket, akik megpróbálták alvásukat öt órára csökkenteni. Az önkéntesek többségének nem okozott gondot egy órával is csökkenteni az alvásidőt, de némi nehézséget kezdtek el tapasztalni, amikor a csökkenés ettől több volt. Képesek voltak időben felkelni, és a munkájukat is el tudták látni, társadalmi kötelezettségeiknek is eleget tudtak tenni, ám fáradtabbnak érezték magukat.

Az alváscsökkenés nem jelentett igazán veszélyt az egészségükre, és az így nyert külön időt tanulásra, sportolásra vagy televíziózásra tudták fordítani. Sokan azonban úgy nyilatkoztak, hogy nem érzik ugyanolyan jól magukat. Ingerültebbnek, pesszimistábbnak, sótlanabbnak érezték magukat, bár sem a munkatársaik, sem a családtagjaik nem észleltek semmi különöset.

Az alváshiány első áldozata általában a hangulat. Ha az ember nem alszik eleget, érzelmi tartalékai lecsökkennek, kevésbé képes alkalmazkodni. Az események sokkal jobban megviselik az érzelmeit. Az ember ilyenkor egyre kevésbé érez kedvet még a legegyszerűbb feladatok elvégzésére is.

Az alvásidő csökkentése tehát a felnőttek többségénél lehetséges, ám a fáradságérzés és a hangulatváltozás nem teszi ezt kívánatossá. Ezen kívül a hosszabb ideig tartó ébrenlét kutatásakor úgy találták, hogy az emlékezettel van probléma, különösen a közelmúlttal kapcsolatos emlékezettel. Az információ eljuttatása az emlékezetbe nem működik megfelelően, ha nem alszunk eleget. Ezért aztán sokkal nehezebb új információt megtanulni, ha alváshiánnyal küszködünk.

Tehát, ha vizsgákra készülünk, jobban tesszük, ha kipihenjük magunkat. Ne éjszaka próbáljuk a maradék tételeket a fejünkbe sulykolni, inkább feküdjünk le időben.