Szóval úgy állt a dolog, hogy épp magánéleti és párkapcsolati válságok sokaságából próbáltam kievickélni, amikor egy nagyon kellemes hangú levelet kaptam egy idősebb hölgytől, aki állítólag egy társkereső oldalon talált rám! Érdeklődve olvastam sorait, ugyanis semmi sem áll tőlem távolabb, mint ily módon párra lelni. Valószínűleg egy elgépelt email cím volt a ludas, de belementem a játékba, hiszen épp egyedül voltam, s gondoltam, kapva kapok az alkalmon. Egyébként pedig hiszek abban, hogy nincsenek véletlenek.
Hamarosan kiderült, hogy a hölgy fia számára keres partnert, aki túlvan egy sárdobálós váláson, amúgy meg rendkívül elfoglalt, és nincs ideje arra sem, hogy ismerkedjen. Ő pedig úgy gondolta, kezébe veszi a dolgok irányítását, és összehozza gyermekét,aki ráadásul külföldön dolgozik, egy kedves magyar lánnyal.
Természetesen diszkréten, de azért kellő odafigyeléssel igyekezett letapogatni jellemrajzomat,s mikor megfelelőnek ítélt, neten össze is ismertetet a fiúval. Ilyen kérem, a modern kori kerítés, amivel egyébként semmi problémám sincs.
Mindez csak azért jutott most eszembe, mert jelenleg apróhirdetésekkel kelek és fekszem, s kíváncsiságból át szoktam böngészni a társkereső hirdetéseket is.
Nevessenek ki, de megdöbbentem.Valamiről ezek szerint lemaradtam mostanában.
Egyetemista lányok
tömegével ajánlják fel szolgáltatásaikat,amolyan jóféle kísérő, társalgó, üzleti úton megvillantós partnerként. És a kereslet sem kisebb: 30-40-es, magukat elfoglaltnak valló üzletemberek keresnek pár órára, esetleg napra fiatal, dekoratív hölgyeket,akik kísérő partnerként elmennének velük üzleti tárgyalásra és útra.A külcsín mellet az intelligencia, a beszéd -és a társasági készségek is kívánalomként szerepelnek, és nem mellesleg "egyéb szolgáltatások" is szóba jöhetnek. Természetesen kizárólag üzleti alapon...
Áruvá silányul érzelmek, kibérelhető szeretet, és kockázatmentes kapcsolatok. A gyors kaják és gyors nők kora- gondolom magamban.
S mikor felvetem a dolgot egy ismerősömnek, aki hasonló cipőben jár, ő készségesen, bár kissé értetlenül felvilágosít: "Mégis, mikor ismerkednék szerinted? Napi 15 órát a melóhelyemen vagyok, és gyakran a hétvégét is az irodában töltöm. Az üzleti vacsorákra viszont muszáj magammal vinnem valakit. Ilyenkor jöhet egy hirdetés, és tömegével jelentkeznek a csajok. Mi ebben a baj? Mindenki jól jár vele, nem?"
De, valóban. Tényleg nem értem, mi is bajom ezzel az egésszel...
