Magát a kifejezést egyébként sokszor helytelenül használjuk, ti. abban az értelemben, hogy valami már megtörtént velünk a múltban is, s azt is kevesen tudják, hogy létezik a déja entendu (már hallott) déja senti (már szagolt) déja lu (már olvasott) és déja vécu (már átélt) élménye is.
A déja vecu (korábban már átélt) érzést sokszor keverik a deja vu érzésével, ám míg a deja vu klasszikusan inkább látott élményeket jelent, addig a deja vecu minden részletében átélt eseményeket.
A jelenséget egészen az 1980-as évekig a paranormális jelenségek közé sorolták, azóta pedig számtalan hipotézis igyekszik megmagyarázni kialakulásának okát.
A nehézséget egyébként az okozza, hogy vizsgálati úton szinte képtelenség bebizonyítani a déja vu-t, hiszen mindenféle jelzés nélkül, váratlanul jelentkezik.
Mindenesetre a pszichológia magyarázata szerint ilyenkor az történik, hogy ugyanaz az információ a két szemből nem egyszerre érkezik meg az agyba, s tulajdonképp agyunk azt tapasztalja, hogy kétszer élünk át valamit. Igen ám, de létezik olyan kutatás is,mely szerint a vakoknak is lehet déja vu érzésük. Az elképzelés tehát ingatag alapokon áll.
Ami már bizonyított, hogy egyértelmű kapcsolat mutatható ki bizonyos pszichiátriai rendellenességek pl. a skizofrénia, halántéklebeny-epilepszia és e jelenség között, továbbá bizonyos gyógyszerek (amantadine, phenylpropanolamine) szedése is okozhat déja vu élményt.
Nemrégiben pedig hallani lehetett arról is, hogy a tudósoknak sikerült megtalálni az agy azon részét, amely működésbe lép a deja vu átélésekor.
Vannak azonban ettől elvontabb elképzelések is: a reinkarnáció hívei szerint például a magyarázat pofon egyszerű- a déja vu során ismerős helyek és emberek előhívják előző életünk eseményeit;míg az álom-elmélet hívei szerint a deja vu nem más, mint egyfajta álomemlékezet,amikor is elfeledett álmokat hívunk életre.
Sok tényező befolyásolja tehát e jelenség kialakulását. A vizsgálatok szerint azonban többnyire a képzett, sokat utazott, jólétben élő emberek tapasztalják meg a déja vu-t, s ahogy öregszünk, egyre kevésbé éljük át ezt az élményt.
