A Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményének legszebb darabjai gyakran mutatkoznak be külföldön. A Munkácsy-kiállítással párhuzamosan Buenos Airesben, szintén július végéig látható a Mesterművek a reneszánsztól a romantikáig című kiállítás, ahol 60 művel találkozhat a dél-amerikai közönség.
Az Ermitázsban, az egykori cári palota egyik legpompásabb dísztermében, a Miklós teremben bemutatkozó válogatás gazdagon és kiváló művek segítségével reprezentálja Munkácsy korai népi életképfestészetét, a párizsi szalonképek világát és tájképfestészetét is. Ebben az összeállításban olyan fő művek szerepelnek, mint a Rőzsehordó nő, Liszt Ferenc portréja, a Poros út, a Siralomház, vagy a Krisztus-trilógia képeinek 3 méteres redukciói (kisebb méretű változatai). Pákh Imre gyűjteményéből az Ásító inas egész alakos változata, a korai realista periódusból való Dűlő szénásszekér, vagy a szalonképek olyan remekművei a leginkább figyelemre méltóak, mint pl. a Készülődés a papa születésnapjára, vagy a Zeneszoba.
Munkácsy 1870-ben a párizsi Salon kiállításán aranyérmet nyert a Siralomház című képével, s ez a siker hozta meg számára a nemzetközi elismertséget. Munkácsy számára az 1870-es évek a hihetetlenül dinamikus anyagi gyarapodás évei voltak. 1872-től Párizsban élt, s kezdetben a magyar témája zsánerképeivel, később az úgynevezett szalonképeivel, portréival, majd bibliai kompozícióival szerzett hírnevet, és vált Amerikában is keresett festővé.
Munkácsy számos fő műve, mint pl. a Milton (1878), a Mozart halála (1886) ma is komoly amerikai gyűjteményekben található. Munkácsy népszerűségét és rangját mutatja az is, hogy alkotásai olyan közgyűjteményeknek képezik részét, mint a párizsi Musée d'Orsay, a moszkvai Puskin Múzeum, a New York-i Metropolitan Museum of Art, a Seattle-i Frye Art Museum, a Detroit Institute of Arts, vagy a Philadelphia Museum of Art.
Munkácsy realista festészete sokban rokon a nagy orosz realisták, Ilja Repin, Vaszilij Perov művészetével. "A korhely férj", vagy a "Rőzsehordó nő" mélységes realizmusa, vagy akár a szalonok felszínes világát ábrázoló képek pontossága éppoly ismert az orosz közönség előtt, mint Munkácsy drámai tájképeinek világa, melyekben hol az impresszionizmus, hol a szimbolizmus nyomait véljük felfedezni. Munkácsy egyszerre volt képviselője a 19. század nagy, európai festészeti tradíciójának, a realizmusnak és egyike a festészet új lehetőségeit kutató, kísérletező kiemelkedő művészeknek.
