Ajándékot venni mindig komoly fejtörést okoz. Gyakran az utolsó pillanatokban kapkodunk, és így rendszerint ugyanazokat a hibákat követjük el, mint minden hasonló alkalomkor.
A játékboltok kirakatát sóvárgó szemekkel bámuló apukák és anyukák legtöbbször olyan játékokat vásárolnak, amelyeket annak idején ők nem kaphattak meg a szüleiktől. Aztán „azt szeretném, hogy a gyerekemnek mindene meglegyen” felkiáltással pénzt nem sajnálva berohannak a boltba, hogy hazavigyék a legdrágább távirányítós repülőt és autót, s aztán ők maguk is élvezettel eljátszadozhassanak. Kis időre persze a gyereket is a közelébe engedik, majd óvatosságból el is zárják előle, nehogy idő előtt elromoljon.
Vannak olyan szülők is, akik a legdrágább, a legszebb és legjobb ajándékokkal halmozzák el gyerekeiket, miközben boldogan mutogatják a játékokkal zsúfolt gyerekszobát: Ugyan mi hiányozhat még nekik? Semmi, kivéve az apákat, anyákat, akik sohasem érnek rá, folyton sietnek, és úgy gondolják, hogy a nagy bevásárlással minden szülői kötelességüknek eleget is tettek.
Ám mi a teendő, ha egyik csoportba sem tartozunk? Nos, akkor ésszerűen betartjuk a játékvásárlás szabályait.
Mindig a gyerek életkorának megfelelő játékot válasszunk! Ha egy játék meghaladja a gyerek képességeit, akkor lehet, hogy a gyerek eljátszogat vele egy ideig, értéktelen marad számára, hiába került sokba. A bababútorok, az öltöztetőbabák, a minikonyhák, a sminkkészletek, a fegyverek, a kisautók és egyéb eszközök, mind a felnőtt élet kicsinyített másolatai, amelyek a szerepjátékokra, utánzásra adnak lehetőséget,de a kreativitást kevésbé fejlesztik.
A gyerekek azokat a játékokat kedvelik, amelyekben kiélhetik a fantáziájukat, és megmozgathatják képzeletüket. E tekintetben az építőkockák és a legók még mindig a legkiválóbb ajándékok. No és persze ide sorolandók a zsírkréták, a festékek, a nagyméretű papírok is, amelyek nagyszerű fantáziaművek megszületéséhez asszisztálhatnak. Ne aggódjunk, ha a ruhák vagy esetleg az egész gyerek maszatos lesz, és ne is kritizáljuk, ha nem értjük, hogy a rajzon miért piros a nyúl, vagy a bárányfelhők miért a tóban úszkálnak. Hagyjuk meg alkotói szabadságukat, képzeletüket engedjük szárnyalni!
Nem kell méregdrága dolgokat venni, hiszen a gyerek szemében a játéknak más az értéke, ami közel sincs arányban a bolti árával. Bizonyára sokan tapasztalták, hogy a kölykök néha jobban eljátszanak a dobozzal, mint a benne lévő játékkal. Ha nem verjük nagy költségbe magunkat, akkor azon sem kell aggódunk majd, ha darabokra szedik az új kisautót. Ezt nem rombolásból, csupán kíváncsiságból teszik: vajon mi van belül?
Az már viszont szülői következetes magatartás, ha a „megcsonkított” játékszereket nem pótoljuk azonnal. Egyrészt azért, mert a gyerek remekül elvan a sérült darabokkal is, másrészt pedig megtanulja, hogy amit kapott, arra vigyáznia kell. A játék ugyanis, amit tőlünk kapott, már az ő tulajdona.
Arra is figyeljünk,hogy ízléses,színes és formailag is változatos játékokat vásároljunk, mert azzal csemeténk szépérzékét fejlesztjük, ízlését formáljuk, és esztétikus környezetét is alakítjuk.
Akkor most mit vegyünk húsvétra? Elsősorban azt, amit a gyerek szeretne. Aztán hozzuk ezt összhangba a családi lehetőségekkel, a bolti választékkal és minden más eddigi okossággal. Így tavasszal már jöhetnek a szabadban használható görkorik, rollerek, kerékpárok, gördeszkák és ezek védőtartozékai, a tollas-, a pöttyös, no meg a focilabdák. Az építőjátékok és rajzkréták – utóbbiak még a betonokat is színessé varázsolhatják –, melléjük pedig a könyvek, társasjátékok és minden olyan dolog, ami a gyerekeknek örömet okoz. De a legfőképpen az, ha időnk nagy részét a játék közben is velük töltjük. Nincs ennél szebb ajándék.
