Egy új kutatásban azt találták, hogy a magányosság szubjektív érzete akár 26%-kal megemeli a halálozás kockázatát, még azoknál is, akik egyébként kiterjedt szociális kapcsolatokkal rendelkeztek. A tanulmány vezető kutatója azt állítja, hogy a magányosság legalább annyira ártalmas lehet egészségünkre, mint a dohányzás vagy az elhízás. De mi történik akkor, ha egy házaspár tagjai vagy egy együtt élő pár tapasztalja ugyanezt az érzést - ezt a kérdést feszegeti Szekeres Kristóf pszichológus egyik cikkében, a pszichológuskereso.hu oldalon.
Manapság férfiak és nők generációi alapozzák a kapcsolatukat olyan mulandó dolgokra, mint fizikai vonzalom, sárm vagy akár a másiktól érkező megerősítések és visszaigazolások. A mézeshetek mámora pedig tovább erősíti azt az érzést, hogy jó döntést hoztak a választottunkkal kapcsolatban. De a házasság vagy az együttlakás egy képzeletbeli karakterre alapozva folytatódik, így mindkét félnek hozzá kell igazítani az akaratát a másikhoz, hogy fenn tudják tartani azt a fajta romantikus vagy szerelmi érzést, amit a másik táplál irántuk.
Ahogy az idő telik, mindkét fél motivációja szép lassan egyre csökken. A pár tagjai egyre több ellenszenves pillantást vetnek egymásra, a másik férfi vagy nő egyre kellemetlenebbé válik, ahogy a mézeshetek varázsa kezd halványulni. A fájdalom, ami azzal jár, hogy olyasvalakivel vagyunk együtt, akivel nincsen közös érdeklődésünk, különbözőképpen látjuk a világot, egyre gyötrőbbé válik, ami a kezdetekkor csak egy kicsi pont volt a kapcsolatunk színes univerzumában. Közben a fizikai együttlétek gyógyító hatása is egyre jobban csökken. És ekkor egyszer csak egyik – vagy mindkét fél - elkezdi azt érezni, hogy milyen nagy szakadék a jelenlegi és a vágyott között. Házasok, de mégis óriási távolságra vannak egy mástól.
A valamikor szenvedélyes kapcsolat végül szépen lassan elidegenedettség érzéshez vezet, ahogy a pár tagjai egyre kevésbé kergetik az illúzióikat. Ahogy a pár női tagja egyre jobban kiábrándul a kapcsolatból és lesz képes egyre kevésbé szexuális együttlétre, a pár férfi tagja pedig vélhetően akkor is kívánni fogja a szexet, ha érzi és látja, hogy a kapcsolat lejtőre került és egyre nagyobb a baj. A férfiak a szexuális együttlétek hiányát nagyon sokszor igazságtalanságként értelmezik, és egyúttal egyre kevesebb bennük is a kapcsolatba vetett hit.
Ahogy a szex egyre jobban ritkul, vagy akár meg is szűnik, az ezzel együtt járó, szunnyadó konfliktusok egyre hangosabbak lesznek. Azok a problémák, amelyeknek a kezdeti szakaszban kellett volna előjönniük, most egyre csak fokozódnak. Az érzelmek, amelyektől elvakultak a felek, most egyre jobban halványodnak, férfi és nő egyre jobban kimutatja a nemtetszését, ha a partner vágyaihoz, gyengeségeihez, vagy ízléséhez kell alkalmazkodnia.
Mind a házas, mind az együtt lakó férfiaknak és nőknek eljön az a felismerés évek után, hogy tulajdonképpen egy idegennel élnek együtt. Mindezt azután, hogy évekig úgy tettek, mintha lelki társak lettek volna. Az összeillésre ezen túl már az együttélés kötelezettsége vagy a házasság intézményének nyomasztó súlya nehezedik, így a házasság lényegében egy romantikus regényből válik egy fájdalmas, soha véget nem érő napi küzdelemmé. A válás vagy a megcsalás egyre aktuálisabb lesz mindkét félnél. Az ilyen és hasonló boldogtalan házasságban lévők végül a stresszbe belefulladva magányosan végzik a kapcsolatukban, vagy bekövetkezik a válás, szakítás.
Visszatérve az eredeti gondolathoz, az ezzel az állapottal együtt járó egyedüllét érzése nagyon komolyan kihat a fizikai egészségre is. Nagyon fontos, hogy egyedülálló nőként vagy férfiként azokat a kapcsolatokat válasszuk, amelyekben hitelesek, és önmagunk tudunk lenni. Ennél kevesebbel egyszerűen nem érhetjük be. Ha már az elején nem önmagunk vagyunk, akkor később még kevésbé tudunk azzá válni. Azok pedig, akik felismerték, hogy egy ”idegennel” élnek együtt vagy egy „ismeretlen” a házastársuk, érdemes először tisztázniuk, hogy hogyan is vannak egymással (mindezt a hitelesség légkörében), ha pedig így nem megy, akkor ajánlott akár egy szakember felkeresése.
