Szervezetünk más típusú anyagcserére áll át, mely azelőtt ismeretlen volt. Normális esetben szénhidrátot és zsírt éget, de a nulla diéta alatt fehérjét bont hét napig. A test úgyszólván önmagát égeti el, feléli az izmokat, az immunrendszerét, a vért, és egyre gyengül. Csupán a hetedik napon kezdi el lassan azt tenni, amit várunk tőle: zsírt égetni. Ezt is csak félgőzzel: az energiánk mindössze 40 százaléka származik a zsírból. Eredménye: sikertelenség és frusztráció.

Ha diétázunk, először az izmok és a máj cukortartalékai merülnek ki, és minden gramm cukorral vizet veszítünk. Ezt mutatja a mérleg. Mivel a diéta miatt a zsírégető izmok eltűnnek, minden leadott kilóval csökken az energiánk. Testünk átvált a "takarék-üzemmódra", és megnehezíti a további fogyást. Az önsanyargatás után a kiürült zsírsejtek hatalmas étvággyal kínozzák az elmét és az idegeket. Épphogy megérkezik az első kolbászos szendvics, a kizsákmányolt zsírsejtek máris felkiáltanak: Ide vele! A szervezet készleteket halmoz fel, hogy felkészüljön a következő éhínségre, és először is a zsírraktárait tölt fel.

Ha a zsírraktárak rég nem is teltek, a szervezet további éhséggel gyötör. Mert nem csak "zsíremlékezetünk" van, mely vissza akarja állítani a teli zsírsejtek eredeti állapotát, hanem, "fehérje-emlékezetünk" is. És nem hagy békén, míg az összes elveszett fehérje vissza nem kerül a helyére: az izmokba, az immunrendszerbe és a kötőszövetbe. Csak ezután csillapodik a dühöngő étvágy. Csakhogy a zsírraktárak teltebbek, mint valaha, és súlyosabbak vagyunk, mint a diéta előtt. Ezt nevezik jojo-hatásnak.

A fogyás titka a mozgás és a helyes táplálkozás. Ha valaki egész élete folyamán betartja ezt a két fontos tanácsot, elköszönhet a fölösleges kilóktól.