A reneszánsz emberét a túlvilági örömök helyett inkább a földi örömök érdekelték, igyekezet megragadni azokat az élvezeteket is, amelyeket a konyha és a pince nyújthat. Divatossá vált gasztronómiai témákról verset írni. A művelt, "jó társaságbeli" embernek ismernie illett a klasszikus és korabeli gasztronómiai műveket. Itáliáé volt a vezető szerep, rafinált ínyencségek kerültek az asztalra. Sáfrányos ételek, almával, birssel, fokhagymával töltött libák, tyúkból, halból készült aszpikos-kocsonyás készítmények, sütemények, desszertek, fagylaltok, stb...
A kertészet felvirágzása a hagymaféléktől az articsókáig és a különféle salátákig az "újra felfedezett" növények sokaságával tette változatosabbá a táplálkozást. Megjelentek a gombák, a zöldségek, az illatos füvek. Nemesített gyümölcsfajták hódítottak teret, mint például cseresznye, őszibarack, csemegeszőlő, citrom és narancs, ananász és banán.
Fontos újítása volt a reneszánsznak, hogy szebbé tette az étkezési formákat. Ezen kívül a reneszánsz legnagyobb vívmányai a villa, a damaszt kendő, vagy a művészi fajansztálak, melyek először Itáliában készültek.
Franciaországban Medici Katalinnal vonult be a reneszánsz, Magyarországon, pedig Beatrix királynéval. Mátyás konyhájáról szóló feljegyzések a fogások nagy változatosságáról szólnak. A szarvasmarha, a juh, a kecske húsát csakúgy művészi módon készítették el Mátyás szakácsai, mint a vaddisznó, szarvas, őz húsát. Azonban újdonságnak számított a pulyka húsa, amelynek első példányai a milánói udvarból érkeztek Budára.
A zöldfélék választéka is megnőtt: Beatrix Itáliából hozatott vörös-és fokhagymát, gesztenyét, olajbogyót, fügét, és datolyát. A fűszerezésben is hatott a reneszánsz ízlés: a bő fűszeres lében tálalt húsokat kedvelték. Sok szegfűszeget, gyömbért, sáfrányt, borsot, szerecsendiót használtak, és a fahéj is a kedvencek közé tartozott.
Tehát Magyarország sokat köszönhet Beatrix jelenlétének, a magyar konyhaművészet nem lenne olyan különleges, ha Mátyás más feleséget választott volna magának.
