Felmerül tehát a kérdés, mikor van itt az ideje, hogy doktorhoz forduljunk?

 A szervezetünk jelez, ha valami nem működik rendjében a több millió sejt birodalmában. Mindenki más fokon érzi azt, hogy teste megbetegedett. Vannak olyanok, akik azonnal orvoshoz fordulnak, ha valami tünetet vélnek felfedezni magukon. Ők gyakran szembesülnek az orvosi rendelőben azzal, hogy nincs semmi komoly bajuk. Őket tartják "táppénzcsalónak" vagy szebben kifejezve hipochondernek. Pedig ezek az emberek nem alaptalanul kérnek segítséget. Nekik magasabb fokú a betegségtudatuk, nehezebben viselik el a bajokat, jobban félnek a betegségektől. Megszólal bennük a figyelmeztető hang, mely szerint, ha időben orvosi kezelést kapnak, akkor meggyógyulhatnak.

Az emberek másik csoportja nem veszi komolyan a betegségtüneteket. Vagy öngyógyításba kezdenek, s lábon hordják ki a betegségeket, vagy rosszabb esetben későn fordulnak orvoshoz, mikor állapotuk súlyosbodik, vagy esetleg visszafordíthatatlan egészségkárosodást szereznek. Biztos mindenki hallotta már azt a mondatot, "ha időben jött volna, megmenthettük volna" ..

Még mindig az a kérdés, hogy mikor van időben? Ha nem fordulunk segítségért, akkor esélyünk sincs. De hányszor megkapjuk azt, hogy nincs semmi baja, nyugodtan hazamehet. Aztán eltelik pár hét, s a páciens visszakerül súlyosbodó állapotával, s egy másik orvos felismeri a baját. Mit várhatunk el az orvosoktól? Talán túlzás, hogy azt szeretnénk, ha testünkbe belelátva, a megfelelő vizsgálatok elvégzésével azonosítanák a betegségünket és meggyógyítsanak? Nem, egyáltalán nem eltúlzott vágy ez. Jogunk van meggyógyulni, jogunk van szabadon orvost választani. Arra biztatok mindenkit, hogy keresse meg azt a szakorvost, aki segít a gyógyulásban. Mert amíg az ember az egészséget választja, amíg a szervezet küzd, addig van remény.