Harry Potter és a Tűz Serlege végén a roxfordi, nagyszakállas imígyen szól Potterhez: -"Nehéz idők jönnek, amikor elválik egymástól a könnyű út az igaz úttól."
A roxfordi bölcs állításából - logikailag - az következik, hogy
1. Eddig a könnyű és az igaz kéz a kézben jártak.
2. Ami eztán jön, az, ha könnyű, akkor nem igaz, ha pedig igaz, akkor az csak nehéz lehet.
Aki úton jár, az előbb-utóbb megtapasztalja, bizony kevés a szélesre kent biztonságos sztráda.
Annál több a kanyargós szerpentin, a szakadék szélén ívelő ösvény, a falnak vezető zsákutca. Aki úton jár, okos szívével biccent: eddig sem volt könnyű, s csak remélni tudja, legalább igaz volt.
De minden egyes megtett lépés, Minden tisztán kimondott szó, minden szívből jövő gesztus könnyebbé tett, erőt adott. Hogy jól van ez így.
Eddig sem volt könnyű, eddig sem volt nehéz.
Aki az úton jár, nem mérlegel. Csak lépked.
Hol bátran, hol araszolva, hol egyet előre, hol kettőt hátra.
Titkon sejti, hogy csak út van és nincs végállomás, bonyolultabban, az út maga a cél. S kémleli a tájat, oázist keres, aztán legyint.
Mert gyanítja már, nincs könnyű vagy nehéz. Csak igaz van és hamis.
R.G.
